Anyukák, nektek mi volt a legnehezebb?

Nekem 5 eves a kisfiam.

Szamomra az volt a legnehezebb amikor beteg voltam de a napi teendoket a baba korul igy is el kell latani. Szerencsere az ot ev alatt ilyen csak 3-szor volt.

Ugye mikor nincs gyerek az ember tappenzen otthon elfekszik a kanapen egy cseszer forro teaval, meleg takaro alatt es elnezi a tv-t, olvas vagy barmi modon pihen, alszik (termeszetesen ha annyira beteg, hogy nem tud dolgozni).

10 honapos volt a kisfiam amikor magass lazam volt, folyt az orrom, alig eltem de a napi fontos teendoket el kellett latnom korulotte. Felpattani betegen a kapaszkodo maszo baba utan, etetni, jatszani vele amikor o tele van energiaval en meg vegetalok folyo orral lazasan...

Tudom nem hangzik szornyen igy leirva de en akkor azt hittem nem elem tul.

Talán a legnehezebb nekem a 15 hónapnyi nem alvás. A "másnaposan, kábulatban" töltött nappalok, null energiával foglalkozni és mosolyogni a gyerekre. De én egyedi eset vagyok, nagyon nem bírja a szervezetem a kevés alvást.

Ja, és a második legnehezebbek a sokszori bezártságérzet, semmi szabadidő csak a gyerek megélése. A többit én bírtam (sírás, hiszti, fogzás, szeparációs szorongások....minden kijutott pedig).

a terhességem álom terhesség volt kis gyomorégés, más semmi.

A babám nagyon rossz alvó, nap közben 2 órát aludt kezdetektől, de volt hogy még annyit se, vagy egyáltalán nem...4 hónapos kora után pedig éjjel is 3-4szer keltünk.

Mind ettől független, nekem nem az a legnehezebb, hogy fáradt vagyok, kialvatlan, hanem hogy nem tudok vele mit kezdeni...mármint ahhoz még kicsi hogy sokat játszunk, neki most még inkább sokat kellene aludnia :)) (6 hónapos)

Igyekszem lefoglalni a nap 70%-ban, de a maradék 30%-ban szeretném elvégezni a házimunkát. Szeretem ha rend van körülöttem, szeretek főzni, szeretem ha legalább ennyi idő jut magamra (hangsúlyozom, nem szépségszalonba vagy moziba járkálok, nekem már az is öröm ha elmosogathatok vagy kimehetek a kertbe 30 percet kapálni). Viszont mivel ébren van ahelyett hogy aludna, vele kell foglalkoznom mert sír különben, alig van el egyedül, és hát nagyon fárasztó és nagyon nehéz sokat játszani egy ilyen csöppséggel, akit még nem igazán köt le semmi..

szóval nekem ez a legnehezebb: feldolgozni hogy nem lehet rend körülöttem és tartalmasan szórakoztatni őt.