Szerintetek elfogadható, ha egy sok éve tartó, szeretetteljes kapcsolatban kiderül, hogy a férj nemzőképtelen, akkor a házaspár közös megegyezéssel kiválasszon valakit, akit a feleség elcsábít és pusztán spermadonorként használ?

Ha rám célzol, mint fanyalgó hölgy, akkor elmondom, mi is nagyon hosszú évekig vártunk, reménykedtünk, és eléggé kétségbeesettek voltunk, de eszembe nem jutott volna idegen pasikkal lefeküdni a spermájukért.

Megkérdezted, hogy szerintünk elfogadható-e amire készülsz, én meg leírtam, hogy szerintem nem. Ettől Te még megteheted!

Minket nem kell meggyőznöd semmiről.A Ti életetek, a ti döntésetek

Ha meg magadat győzködöd a döntésetekről az régen rossz :(

Én is értelek, de egyáltalán nem biztos, hogy egy aktusból meglesz a baba! És a tizedik, huszadik után változhat valami a férjedben is, nem tudhatod.

A kiszemelt pasiról sem tudsz túl sokat, csak azt, hogy hogy néz ki, semmivel sem veszélytelenebb, mint egy donor. Se az AIDS szűrését nem láttad, se azt nem tudod, hogy milyen örökletes betegségeket hordoz.

szerintem teljes mértékben elfogadható!

én nagyon megértelek titeket és szurkolok:)))))))))))

Szia!

szerintem vágjatok bele. A spermadonor viszont olyan legyen, akivel soha az életben többet nem találkoztok. Egyrészt így elkerülhető, hogy apai érzései támadjanak, másrészt a férjedet sem emlékezteti a fogantatásra.

A donort keresheted úgy, hogy becsapod, tehét ő sem tudja hogy gyerekcsinálás a tét. A másik lehetőség hogy őszinte vagy és elmondod. A betegségek talán így könnyebben elkerülhetők, hiszen itt óvszer nélküli kalandozásról lesz szó.

Mondjuk az igaz,hogy az első baba sokszor nem jön össze 1-2 aktus után.

Még akkor sem ha pont akkor "csinálják" amikor peteérés van