Vele maradjak, hogy ne kelljen megszakítanom a terhességemet?

Az abortusz nem csak nekem fájna hanem neki is, mert tényleg ő is szeretné.

Nyilván nem hitegetném, nem is hiszem hogy menne, ha a szerelem nem is, de azért a kölcsönös tisztelet megmaradt.

És mivel mind a ketten szeretnénk ezt a babát szerintem ha néha félrehúzott szájjal is de megtennénk mindent hogy minden rendben legyen vele, és a környezetében amennyire csak lehet.

Stresszhelyzetben nyomás alatt akkor láttam amikor kirakta az albérlőjét pontosabban eldöntötte hogy kirakja mert minden rossz megtörtént ami történhetett, lopott, számlaproblémák, rendetlenül hagyott lakrész, plusz rongálás, meg a stílusváltás ahogy beszélt vele..

de ebben a helyzetben sem kiabált vagy csapkodott, pedig egy ismerőséről volt szó, egy régi baráti társaságból. Egyszerűen közölte vele hogy mehet innen és hogy ennyi meg ennyi időt kap, és se a hiszti se az alku se más nem rendítette meg és nem pattintotta el azt a bizonyos idegszálat. Határozottan kirakta anélkül hogy felemelte volna a hangját.

Láttam már elkeseredettnek és tudom hogy minden kompromisszumot megpróbál hogy hárman együtt maradjunk, ha elmegyek tudom hogy a gyermekért is mindent megtesz, akár az elhelyezésnél is, de tudom hogy ha nehezen is de ha nem tehet mást elfogadja hogy a picink velem marad ha eljön az az idő, de ettől nem hiszem hogy nem akarna már az apja lenni.

bántaná hogy külön élünk, és a gyerek is külön élne tőle, de mint minden más helyzetben szerintem megpróbálná a legjobbat tenni amit szerinte tehet.

azt hiszem az egészben a részéről a legrosszabb a csalódás lesz hogy nem leszünk teljesen egy család, sajnálom is ezt de nem hiszem hogy ez ellen tehetnék bármit.

Amikor megtudtuk hogy babát várok a kapcsolatunk már eléggé romos volt és várható volt a szakítás részemről, ezt biztosan számba vette, még úgy is hogy szerinte minden megoldódik közöttünk.