Vele maradjak, hogy ne kelljen megszakítanom a terhességemet?
2,5 év a diplomáig és így a munkáig is. Egy ideje már külön éltünk, de még igyekeztük menteni a kapcsolatunkat, bár egyre inkább szakításra álltunk.
Védekeztünk, de becsúszott a baba. Egyikünk se vetetné el. Ő kicsit a kapcsolatunk megmentését is látja benne, és ő az optimistább aki szerint minden rendben lesz velünk, és hajlamos minden bajomat a hormonokra fogni.
Én viszont nem akarok a párja lenni. El tudom fogadni hogy ő lesz az apja, hogy bármikor láthatja, hogy nevelheti, hogy mindig az életünk része marad stb, csak a párja nem akarok lenni.
Nélküle viszont nem menne mivel terhesen nem tudok diákmunkázni (raktározás nehéz tárgyak emelése plusz rosszullétek, illetve nemsokára lejár a tüdőszűrőm és itt nem végzik el terhesen)
Illetve csupán szobát bérlek azaz nem marad meg a lakhatásom (rokonok nem jöhetnek szóba)
Ha megszületik, a diplomás gyed illetve az árvajáradék miatt külön tudnék menni, viszont nem lenne felügyelet rá amíg suliban vagyok.
Ha viszont már rendes munkám lesz, szintén tudok fizetni egy albérletet, illetve akkor már a pici felvehető bölcsibe is, azaz tudnám rendezni az életünket nélküle is. Addig viszont mivel babával nem tudok máshol lakni és nem szeretnék lemondani se róla, vele kéne maradnom.
Ti tudnátok ennyi ideig együtt élni valakivel a gyermeketek miatt?
válasza:Nézd, egy baba még egy olajozottan működő kapcsolatot is próbára tesz. Stressz, kialvatlanság, stb.
Szerintem meg fogjátok ölni egymást az első néhány hét alatt.
válasza: válasza:nem kell vele párkapcsolatban maradnod.
egyezzetek meg, hogy mit szeretnétek, és beszéljétek meg a szabályokat. (későbbiek miatt fontos mert lesz neki is, neked is majd új párotok)
de muszáj az életeden változtatnod ha babát szeretnél.
a munkáról kapásból mondj le, mégha diákmunka is.
a gyerek minden idegedet, energiádat le fogja venni, nem véletlenül találták ki a gyest.
vissza kell venned átmenetileg(jó pár évig) a terveidből...
De nem öljük egymást.
Ha temperamentumosabb lenne vagy ő vagy én nem gondolnák erre, de mindketten nyugodt higgadt emberek vagyunk alapjáraton. Sosem tenne olyat amivel felzaklat, eddig sem voltak hangos vagy indulatosabb veszekedéseink, nem hinném hogy úgy kezdenénk el hogy a gyerekünket várom.
válasza: válasza:Nem stresszes az életem, jó fejem van tehát a suli könnyen megy, a sportolást és a munkát már abbahagytam mert az emelések vetélést okozhatnak, semmi olyat nem tennék amivel árthatnék neki, nekem nincs káros szenvedélyem, ő dohányzik de amióta tudja a babát kimegy rágyújtani
a szabályoknak egyenlőre nem igen tudom hogy álljunk neki, hiszen ő mást vár mint én, de türelmes ezért nem sürget semmit, viszont kicsit félek hogyha tényleg nem az lesz mint amit vár hogyan reagál majd. Tudom hogy nem bántana se szóval se tettel, a picit pedig végképp nem, de ez nem jelentené hogy nem érintené sehogy a változás hiánya, és ne hatna ki a viselkedésére, csak nem tudom mennyiben lenne más.
Igen tudom hogy egy gyermeknek család kell. De mi a szülei segíteni is akarjuk. Az apja ezért ajánlotta fel az ismételt összeköltözést, igen ez a pont miatt kiszolgáltatott lennék neki, de nem örökké tartana ez a helyzet.
A gyermek életének első éveiben közösen lennénk ott, utána pedig nem vagyunk olyanok hogy annyira csúnyán válnánk hogy ne akarnánk a másiknak szerepet hagyni a gyerekünk életében, nem akarom korlátozni hogy mennyit láthatja, hogy együtt legyenek, hiszen az ő gyermeke is. Rengeteg gyereknek válnak a szülei, és nem hiszem hogy mi ne tudnánk megoldani hogy amennyire lehet a legjobbra törekedjünk.
Sok olyan kapcsolat van amit egy gyerek tart össze, bizonyos ideig.
erre is irányult a kérdésem, hogy működhet e, hogy nem örökre szólna ez a helyzet, de ameddig tart kibírható e
válasza:Ne olyanra gondolj, hogy tör-zúz vagy mocskolódik szóban.
Egyszerűen egy fáradt, túlterhelt, tüskés embert képzelj el. Amikor hamarabb harap, ugrik olyan dolgokra, amikre korábban nem.
Ha a kapcsolat alapvetően szilárd, akkor az ember gyorsan el is felejti a beszólásokat, betudja a fáradságnak.
Ha rossz a kapcsolat, akkor viszont gyűlnek a sérelmek, aztán vehemenciától függően vagy befelé mardosás, depresszív elfojtás lesz belőle, vagy kifelé robban egyszercsak.
Az iskola tényleg nem gond, én a terhesség előtt kezdtem el egy képzést munka mellett, a szülés utáni két hónapot kitakarítottam tanulás szempontjából, utána már tudtam járni vizsgázni.
Viszont mostanában (9 hónapos), már sokkal több jelenlétet igényel, úgyhogy épp most halasztottam egy félévet és remélem, hogy nyáron nagyszülői segítséggel be tudom fejezni.
Így már jobban értem az egymás marását, és hogy miért tolódnak ki a tervek.
A külső ingerek nem tudják kioltani, vagy kiengedni a belső gőzt, értem ez alatt a barátokkal találkozást, illetve egyéb kikapcsolódást.
Nem gondolom hogy nem fogunk súrlódni, de így nem könnyebb elkerülni illetve túlélni a sérüléseket?
Mármint nekem ez segített eddig, nem úgy képzelem hogy elmegyünk otthonról otthagyva csapot papot gyereket, hanem hogy az egyikünk otthon a dühösebb pedig odakint próbál lejjebb higgadni, vagy csak alapjáraton biztosítani hogy a másik el tudjon menni sétálni, vagy beülni valahova stb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!