Az apák hogy viszonyulnak ahhoz, hogy az utóbbi évtizedekben megváltozott a gyereknevelésben betöltött szerepük? (Bővebben lent)
Arra gondolok, hogy eddig az anya dolga volt elsősorban a gyereknevelés, főleg kisebb korban. Az apa szerepe arra korlátozódott, hogy eltartsa a családját, figyelje a gyerek tanulmányi eredményeit, és megbüntesse, ha rossz, vagy nem tanul rendesen. Esetleg, ha jó kedvében volt, tanítgatta erre-arra, vagy játszott vele.
Ezzel szemben ma már két egyenrangú szülőről beszélünk, akiknek ugyanúgy illik kivenni a részüket a gyereknevelésből. Nemcsak arról beszélek, hogy például már az apa is otthon maradhat a picivel, hanem arról is, hogy jobban jelen van a gyerekei életében. Öltözteti, enni ad neki, játszik, beszélget vele, szeretgeti... stb.
Hogyan élik ezt meg a férfiak? Úgy, hogy "na végre, mindig is így kellett volna", vagy "megcsinálom, mert elvárják, de szerintem ez még mindg az anyák dolga". Úgy is kérdezhetném, hogy az "apai ösztönök" is ugyanolyan erősek, mint az anyaiak?
Lehet, hogy kicsit zavarosan fogalmaztam, de remélem, értitek, mit akarok mondani! Nem arról bezsélek, hogy az anyák jobban szeretik a gyereküket, csak arról, hogy máshogy.
Szerintem ez hapsifüggő.
Az én férjem pl bele is bolondulna, ha csak a pénzszerzés miatt "tartanám". Imád a lányunkkal játszani.
Biztos manapság is vannak olyan hapsik, mint régen, de azért szerintem jobb így, nem?
Minél nagyobb lesz a gyerkőc, annál jobban tud vele törődni és játszani. Ez az ösztön része
Van aki igyekszik az új dolgoknak megfelelni, van aki a régi szerint éli az eddigi életét és nem igen érdekli mi van otthon.
szerintem is pasi függő
az én nagyapám haláli jó fej volt.
Apám meg tragédia, ő az utóbbi kategória volt
Apukám az a fajta volt, aki dolgozott, nem foglalkozott velünk, ettől eltekintve szeretett minket, csak ő sosem ért rá.
Az első férjem az a fajta, akire egy legyet sem bíznék több napra, az apai ösztönök sosem voltak meg benne, meg a nő iránti tisztelet sem....ezért szépen elváltam tőle.
A férjem viszont a megtestesült apa, aki imádja a gyerekét, nincs terhére, bármikor vigyáz a gyerekre, emellett akár megfőz, kitakarit, stb.
Szerintem jobb az ilyen tipusu férfi. A mai világban, amikor egy nő/anya is ugyanannyit dolgozik, mint a férfi, akkor ne várják már el, h mindent a nő csináljon.
A másik, a gyereket közösen vállalják.
én férjem szó szerint bekattant! Rengeteget dolgozik, hogy megfeleljen a saját elvárásainak, mikor hazajön már gyerek iszonyú fáradt, férjem is, nem is tud már babázni.
Aztán a vasárnap arról szól, hogy magyarázok neki mint egy hülye, hogy ezt így szoktuk, azt nem szereti, az a kedvenc, stb. 1 hét alatt annyi minden változik! Szóval ettől meg kikészül mégjobban aztán meg már csak veszekedünk mert én őt szar apának állítom be!
Ma pl. azon balhéztunk össze, hogy fürdés előtt megkértem, hogy vegye le ő a pelust, de kakilt a gyerek, így nehezebb dolga volt, nem viccelek, minden tiszta kaki volt, szerintem jogosan akadtam ki, aztán persze még takaríthattam is éjjel, mert erre nagyon kell figyelni, férjem meg úgy reagálta le, hogy én vagyok a gonosz és lelépett a haverokhoz...
Apai ösztön nincs! Apai szeretet van! Sok apa fel se kel a gyerek sírásra, anyuka meg 1 percel a sírás előtt felébred :)
utolsó vagyok. én a saját férjemről beszéltem, nem általánosítottam és nem kifogtam hanem választottam :)
kivagyok az ilyen okoskodóktól! volt egy kérdés arra válaszoltam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!