Miért gondolják egyesek, hogy akinek nincs kocsija az szegény és nem tudna felnevelni plusz 1 gyereket?

Szerintem nagyon helyzetfüggő, hogy mennyire fontos a kocsi.

Amíg Budapesten éltünk, nem volt, és egy cseppet sem hiányzott. Később falura költöztünk, ott már nagyon hiányzott, mert 2 km-re volt az ovi, ezt kellett babakocsival naponta 2x oda-vissza megtenni. Mivel előre gondolkodtam, és már az első gyerek születése előtt jogsit szereztem, "csak" be kellett szerezni egy használt járgányt.

Hosszú évek óta tanyán élünk, 5 km a falu. Meghalnék kocsi nélkül, sőt 2 kocsi nélkül, mert a férjem is csak azzal tud munkába jutni. Így nekünk alap a kocsi. Közben az őslakos szomszédaink remekül megvannak 2 kicsi gyerekkel kocsi nélkül a tanyavilágban, hiszen ebben nőttek fel. Igaz, őket nem köti munkahely, munkaidő, mint minket, de azért mindig eljutnak oda, ahová akarnak.

Én úgy vagyok vele, hogy nem csak az számít, hogy ne kelljen gyalogolnom, vagy bringáznom, hanem az is, ha baj van, pár perc alatt kiérjek az erdőből.

Akik itt jönnek azzal, hogy a jogosítvány nélküli férfi férfiatlan, azok tisztában vannak azzal, hogy nem kevés pénzbe is kerül jogsit szerezni? Ezek szerint a férfiasság ténye pénzkérdés lenne? Egyszerűen nem futja erre mindenkinek. Ezen múlna a férfiasság? Mert ha nálatok igen, akkor elég érdekes értékrendetek lehet.

De a másik meg, hogy ha valakinek van egy számára megfelelő munkája, és a hétköznapokban sem érzi hiányát a jogsinak, akkor minek feccöljön bele időt és energiát a pénz mellett, hogy megszerezzen egy számára felesleges plasztikkártyát?

Ez kicsit olyan, mintha azt mondanátok, hogy attól lesz valaki férfias, ha van horgászengedélye, mert a pasik úgy általánosságban szoktak horgászni, és akkor aki férfias akar lenni, annak legyen rá engedélye, akkor is, ha nem horgászik, különben csak egy puhap.öcs.

Mi is tanyán élünk,de mi nagyon jó helyen busz szempontjából is. (600 méter a megálló maximum)

A páromnak is és nekem is van autóm,de a párom használja csak az övét napi szinten,mert ahová jár dolgozni,egy kis faluba,oda napi 2-3 járat van... Mi fővonal mellett lakunk,nekünk kb. óránként van busz,de ettől gyakrabban is.

Én az autót csak nagyobb bevásárlásra használom(több tej,ásványvíz,macskatáp stb egyszerre) és amikor megyünk a nagyszülőkhöz,ez kb 40 km.Busszal átszállásos lenne,oda tényleg inkább autózunk.De pl.tanácsadásra,orvoshoz,ügyet intézni buszozunk inkább.

Szerintem nem autó függő,hogy lehet-e még egy gyereked.Sőt,nálunk a gyerkőc is busszal fog járni suliba,ahogy én is dolgozni,mint eddig( 10 perc busszal).

Amúgy meg,ha sürgős eset lenne,inkább mentőt hívunk,nem vinném autóval a gyereket,különösen,hogy a mentő 5 perc alatt itt van (sajnos tapasztalták már a környéken,hogy gyorsak)

16-os vagyok. Nálunk azért gond még a mentőhívás is, mert gyakorlatilag nem találnak ide cím alapján.

Nem egyszer keveredett be mentő a portánkra, és kerestek egy teljesen más címet. Így ha sürgős, az ember inkább kimegy a főútig (5km), és oda hívja a segítséget, ahogyan a futárt, szerelőt, minden egyebet.

Volt már olyan eset, hogy tőlünk 2 km-rel még beljebb favágó baleset történt. Hozzánk rohantak segítségért, innen hívtunk mentőt, a mentősök meg azt kérték, hogy menjek ki eléjük. Még visszafelé is kísérnem kellett őket.

Így hát nyugodtabb vagyok kocsival. De arra is felkészültem, ha velem van valami, vagy nem szállítható beteggel kellene menni. Megvannak a tanya pontos GPS koordinátái, így bár egy kis tekergés árán, de csak idetalál a segítség.

Elzárt helyen gyerekkel csak akkor mernék kocsi nélkül lenni, ha közel lenne olyan szomszéd, akire számíthatok. Az én szomszédaim (1km) is hozzám rohannak, vagy hívnak telefonon, ha baj van.

Szüleim felneveltek úgy minket, hogy nem volt autónk és nem is éreztük a hátrányát. Pedig egy faluban laktunk.

Nekünk 2 gyerekünk van, én már nem tudnám elképzelni az életünket kocsi nélül. Annyiszor volt már fontos (kórház, segítség, vidéki nagyszülők stb.)Mióta jogsim van, pláne nem tudom kocsi nélkül elképzelni az életemet (pedig bkk-val járok dolgozni). Mellesleg 27 évesen, két 3 év alatti gyerek mellettszereztem meg a jogsimat, szóval ne lehetetlen. Szomszédom szintén, és mindkettőnknek csak egy dolgozó férj jutott segítségül.