Melyek azok a pillanatok, amikor úgy érzed, hogy nagyon jó anyának lenni?

Tulajdonképpen bármikor. Bár a szentimentalizmus rám pont nem jellemző, úgyhogy nem élek meg semmit úgy, hogy jajj, most de párás lett a szemem.

Inkább feldobottság, öröm.

Hat hetes koráig volt csak melós, azóta alszik, eszik, vigyorog, gyakorlatilag gond semmi, öröm annál több.

ha ránézek ..vagy nézem amikor alszik vagy megérintem vagy fürdetem vagy öltöztetem mindig azt érzem hogy milyen jó anyának lenni...tegnap még sírva is fakadtam amikor a kis haját simogattam :)

egy érzelgős anyuka :D

Mindet. De van most egy, ami miatt extrán.

Úgy fél éve (2,5 éves) nagyon-nagyon empatikussá vált, addig is jellemző volt rá, azóta extrán. Két napja óriásit estem a lépcsőn, fogtam a kezét is, időben elengedtem, ő nem esett el, de nagyon kiment a bokám (persze fel tudtam állni, semmi vész nem volt, de biztosan ijesztően nézett ki). Odalépdelt hozzám a lépcsőn, mellém ült, és azt mondta: "Szemmi baj anya, annyira szeretlek, nem esett bajod?"...

Ha ismernél... Kicsit sem vagyok szentimentális. De most is majdnem bőgök, ha eszembe jut... <3

Nagyobb fiam 10 éves,elsős volt,mentem érte a suliba,odaszaladt hozzám ,azt mondta szeret,és nagyon hiányoztam neki.Ott a többi gyerek-szülő előtt.

Amikor a kezük becsúszik a kezembe,pedig már azt hinném,hogy nagyok hozzá.Amikor ovis anyáknapján a papírszívre az van írva:azért szeretem az anyukámat,mert ő is szeret engem(a többi gyerek azt írta,mert finoman főz,olvas mesét stb.)

Amikor este hazajövök a munkából és még mindig elém szaladnak.

Amikor megköszöni,hogy vesződtem vele,hogy megtanulja azt a nagyon nehéz verset.

Írhatnám holnapig:)