Nem érzitek magatokat, olyan elhagyatottnak mióta szültetek? -folyt. Lent-

Miért nem bízod rá a kislányt hosszabb időre valakire?16 hónaposan már nem kellene állandóan csak vele lenned.Menj el egy kicsit kikpcsolódni,fodrászhoz,barátnőkhöz stb.

Nem értem,hogy a mai fiatal anyukák,miért hiszik,hogy álladnóan csak vele lehet a babájuk.neki is jobb,ha más emberek között is van.Könnyebben fog beilleszkedni az oviba.

Magatoknak nehezítitek meg a dolgotokat.

Szia!

Nálunk is ez van, bár még nem annyi ideje, mint Nálatok.Nem járunk együtt sehova, csak havi egyszer bevásárolni.Úgy, mint Ti.Nálunk is a férjem szombatonként focizik, vasárnap délelőttönként elmegy valamelyik barátjával.Most még a régi munkatársaival is megy majd sörözni.

Mióta a baba megszültett, egyszer voltam fodrásznál.Ennyi volt az eddigi kikapcsolódásom.Még a nőgyógyászhoz sem tudtam elmenni, a 6 hetes köt. kontroll óta.

Szóval én is úgy érzek, mint Te.Nagyon lehangoló ez a helyzet.Nem?Abban reménykedem, hogy idővel azért változni fognak a dolgok.Fel a fejjel!

Szia! Bízd rá nyugodtan valakire a bébit. Nekem kb 5 hetes volt amikor suliba kellett mennem, és reggeltől estig a párom vigyázott rá. Mi járunk sétálni, moziba, stb (ha kell anyukám vigyázz rá, legalább unokázik)Menny el otthonról egy kicsit, mert rajtad kívül a bébinek sem jó. Hidd el pár óra és teljesen feltöltődsz ;-)

Ui: Írd meg, hogy milyen volt ;-)))

Én pont így voltam. A baj, hogy minden program este volt. esti altatás után indultunk el és én már 23-24 óra felé állva aludtam. baráti kör házibulijaira mentünk kb fél évente 1X. lefeküdtem kb. 1-kor és reggel kelhettem a babucihoz. Én képtelen voltam másra bízni.

Unokatesóm felesége simán elment 2 napra esküvőre, a babát a mamára hagyták.

Az ismerőseim nagy része úgy intézi, mint én, kisebbik része, mint unokatesómék. Ők már 1 évesen bölcsiznek és dolgozik a csaj.

Ami nekem bevált, hogy én szerveztem bulit. hívtuk a baráti kört (csak fele gyerekes) és még néhány gyerekes ismerősömet. A nagyi kertjében hétvégén délután szabadon engedtük a gyerekeket és dumáltunk.

Nyáron voltunk többen strandon, szinte egész naposan.

Én nehezen válok meg a babucitól, és ő is tőlem, de mióta bölcsis könynebben megy. Azóta voltunk moziba. Anyukám volt vele, és ő is fektette le.

Szóval kitartás. De azért próbálj valamit kitalálni, hamár a pasik fantáziátlanok. (Nagyon rendes pasim van, rengeteget segít, de a szórakozás szervezés nem az erőssége:-)

A helyzet nálunk is hasonló. Mondjuk nekem nem máshol dolgozik, csak nagyon sokáig.minden rám hárul, falun lakunk, itt semmi nincs...De én nem érzem úgy, hogy hiányozna a régi életem. Sőt, valahogy én azt nem értem, hogy hogy élhettem eddig a gyerek nélkül. Mi olyan boldogok vagyunk így, minden reggel, mielőtt megy dolgozni kimegyek beszélgetni vele egy kávé mellett, este mikor hazajön, ha éjfélkor is, de akkor is felkelek, ameddig vacsizik beszélgetünk.Hétvégén is sokszor dolgozik, de mikor nem akkor kihasználunk minden percet. Mi valahogy ezt így fogadjuk el és így szeretjük. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem szeretnék kettesben lustizni a párommal,elmenni szaunázni, masszázsra(húúúú, de rég volt már :D ) vagy elszaladni mondjuk késő este a mekibe, de ez van. A gyermek felnő, kirepül, csak egy darabig a "miénk".

Lemondásokkal jár, de nem kell mindenről lemondani miatta. Ha utolsó utáni erőmből is, de szakítok időt a páromra és ő is rám.

De most nehogy azt hidd, hogy nem értelek meg, mert néha én is így megzuhanok, de aztán szépen visszatérek!

Mi sem járunk el, csak bevásárolni és utána max egy meki a drive-ban és jövünk haza, mert nincs kire hagyni a babát. De szerintem igenis beszélj erről a párodnak, mondd el, hogy elfáradtál, szükséged van a társaságára és hagyjátok otthon a babát, ha van aki vigyázzon rá. Csak egy hónapban egyszer, mert be fogsz mégjobban fordulni!