Egyedülálló szülők, Ti hogyan ünneplitek a születésnapokat?

anyukám egyedül nevelt engem, és régen szülinapomkor, amikor kicsi voltam még, akkor mindig mondta, hogy jön az apám is, de aztán soha nem jött, pedig megígérte. jobb lett volna, ha nem is mond semmit, és nem is ígéri meg, hogy eljön.

szóval ha rossz a kapcsolat akkor én meghívnám, de nem szólnék a gyereknek, hogy jön-e az apja. ez jobb mint a folytonos csalódás...

A kisfiamnak nyáron van a szülinapja, így a dátum szerinti naphoz legközelebb eső hétvégi napon családi körben ünnepeltünk (ajándék, torta). Természetesen az apjának is szóltam, úgy időzített, hogy akkor jött meglátogatni őt. Az, hogy közöttünk megszakadt a házastársi kapcsolat mgé nem jelenti azt, hogy ő nem lehetne részese a gyerek életének!

Hárman ünnepeltük, volt ajándékbontás (vele meg tudtam beszélni, hogy az ő nevében pl. milyen mesehősös könyvet vegyek meg, becsomagoltam stb. és még ő is hozott meglepetést).

Erre az egy napra igazán félre lehet tenni a meglévő konfliktusokat is- két értelmes elvált felnőtt azért szem előtt tudja tartani azt, hogy a közös gyerek érdeke előbbrevaló.

A kisfiamnak (ovis már) szeptemberben szülinapi bulit szerveztem (nem otthon)- sokat készültünk, meghívók, barátok stb.- mivel a barátai nagyobb része ovis, illetve az ősz kezdetével már senki nem volt nyaraláson, szabadságon stb.

Az apjnának is szóltam természetesen és el is jött- segített pl. a dekorálásban, a vendéggyerekek fogadásában, fújta a lufikat a feladatokhoz, egy sírós kisgyermeket megvígasztalt, kínálta gyümölcslével a gyerkekeket stb.

Szerintem ez a normális. Megkértem, hogy legyen részese ennek az eseménynek, ami a kisfiunk számára nagyon fontos és őt is várja- persze, hogy eljött. Jó előre szóltam az időpontról, úgy időzítette, hogy akkor jöjjön a láthatásra és végig segített a buli napján, az elpakolásban is, aztán otthon is.

Nincs kifejezetten rossz viszony közöttünk, inkább olyan "korrekt", normális. A közös témánk a gyerek és ez így van jól. Normálisan, mindig elmondom, hogy milyen programot tervezek vagy van-e olyan dolog, amiben az együttműködését kérem vagy a kisfiam számít rá valamiben- aztán el tudja dönteni a rendelkezésére álló idő alatt, hogy tud-e/akar-e jönni, részt venni stb.

Természetesen ez nem napi vagy heti rendszerességű dolog, havonta 1-2 alkalommal találkoznak.

Az is természetes és normális részemről, hogy ha ilyen nagyobb program van, akkor igyekszem az ő elfoglaltságát vagy a láthatás időpontját is ugyanúgy figyelembe venni.

Ezzel együtt természetesen nem könnyű, de még egy válással végződő házasság után is hiszek abban, hogy minimális tisztelettel egymás felé meg lehet oldani a dolgokat- főleg, ha mindkét fél a gyerek érdekeit, az ő örömét nézi, nem pedig egymásnak akar betartani vagy az órát lesi, hogy kinek hány perc jár a gyerekből stb.

Természetesen időben hívd meg, ezzel te nem leszel kevesebb, sőt.

Ilyen helyzetekben is többre lehet menni egy kis eleganciával, egy kis megelőlegezett bizalommal- aztán vagy bejön, vagy nem.

Minden jót!