Ha valaki egyedülállóként gyereket nevel, relatív segítség nélkül, mit csinál ha ne adj isten baj éri, pl eltörik a lába?

A 6-7. válaszoló vagyok

A 8. válaszoló sok olyat írt amiben magamra ismertem. A munkahelyen rendet hagyni, lakásban dettó. A bespájzolás szintén. Pl. amelyik öblítőt használom az itt nincs minden boltban. Ma pont arra mentem ahol kapható, még nem fogyott ki, de nem egy hét múlva akarom átszervezni az utam vagy cipekedni amikor nem alkalmas mert más holmim is van, úgyhogy megvettem már most. Ha egy hétig ki se léphetnénk az ajtón akkor se halnánk éhen.

8. (hosszú) válaszoló vagyok ismét.

AZért valahol "jó" olvasni, hogy másnak is lehetnek hasonló gondjai, írjatok még trükköket, praktikákat, mivel lehet könnyíteni az életünket.

Tényleg közhely, de én el sem tudtam volna képzelni azt, hogy mennyivel több szervezés kell egyedülállóként, mint házasként, amikor két szülő között oszlik meg a felelősség.

kérdező: írod, hogy orvoshoz kell menned és nem tudod megoldani a kicsivel.

Megkérdezhetem, hogy milyen orvoshoz nem tudsz eljutni?

Csak mert én is szoktam, járni és mindenhová el tudom vinni magammal- munka utánni időpontokat szoktam foglalni (a legtöbb szakorvosi műszeres vizsgálathoz 1-2 hónapos várakozási idő sem ritka ugye...)

Amikor megvan az időpontom, akkor azt szoktam csinálni pl. a szív UH-nál vagy hasi UH-m volt nem régen, sőt még gyomortükrözésnél is, hogy felhívtam a konkrét rendelőt azzal, hogy X napon van időpontom és lenne egy gondom, nagyon kell a vizsgálat, de a kisfiamat vinnem kell magammal, sajnos nem tudom máshogy megoldani- tudnának-e segíteni?

Nem zavartak még el sehol. A gyereknek NEM kell végignéznie a vizsgálatomat (jól is néznénk ki egy gyomortükrözésnél :)

Biztosan erősen munkahely és beosztásfüggő is, de évete 1-2 alkalommal reggel pl. egy vérvétel nálam megoldható úgy is, hogy kicsit később érek be, csak esetleg jelzem, hogy egy fél órát csúszok. Ezt meg szokták érteni, más kollegámnak is vannak ilyen ügyei, ők is elmehetnek gyerektől, családi állapottól függetlenül.

(szép vagy nem, én pl. azzal is tudok pár órát nyerni valamilyen orvosi vagy hivatalos ügy intézésére, hogy évente egyszer ugye üzemorvosi vizsgálatra kell menni- úgy jelentkezem be nap közepére, pl. 11 órára vagy nap vége felé, pl. 15 órára, hogy előtte reggel vagy utána délután már nem jövök vissza az irodába, hanem gyorsan még elrohanok máshová is)

Nekem a legbosszantóbbak ezek az áthelyezett ledolgozós munkanapok. Amikor nekem szombaton fél napra (pénteki munkarend szerint 14-ig kell dolgoznunk) be kell jönnöm, erre szinte fáj szabadságot kivenni :), de közben meg minden állami intézmény kapva kap az alkalmon, hogy ne nyisson ki, így az összes bölcsi, ovi stb. azért bezár (magánoviba járunk, na az is...). Előtte már teszik ki a kérdőívet, hogy UGYE NEM akarunk ellátást igénybevenni.

Na ez bosszantó.

Ha egyébként van munkám, és tényleg dolgozni kell (a szakmámban hullámzóan vannak nagy terhelések)- akkor nem tudok mit csinálni- volt, hogy szegény gyerekecském jött velem az irodába.

Ha szerencsém volt, akkor akadt egy kolleganő, titkárnő stb. aki nem volt annyira leterhelt és elszórakoztatja ilyenkor a gyerekeket (más is jár így néha nálunk), ha nincs szerencsém és mindenki, aki bejön tényleg feszített tempóban dolgozik- akkor nincs más, csak laptop, fejhallgató és minden elvemmel ellenkezve: mesenézés jó sokáig.... egyenesen utálom ezeket a helyzeteket, de évente 1, max. 2 alkalommal kell szegénynek kibírnia.

Jobban szeretném, ha a munkám függvényében én dönthetném el, hogy bejövök egy egy ünnepnap után dolgozni vagy sem, nem szeretem ezeket az áthelyezéseket.

Most még decemberben lesz egy ilyen ledolgozós nap, de szerencsére addigra már lecseng a munkámban az összes húzós feladat, ilyenkor a cégen belül sok gyereket behoznak és szerveznek nekik valamiféle mikulásos-kreatív délelőttöt és sokszor már délben elmehetnek a gyerekesek, ha nincs feladatuk. Ennek azért örülök.

Sajnos nincs az ismerettségi körömben más egyedülálló szülő, akivel összefoghatnék néhanapján.

Bevallom őszintén, hogy nekem a fizetett bébiszitter sem jött be (túl azon, hogy hosszabb távon nem kevés az 1.500 Ft/óra, amit elkérnek itt a fővárosban minimum- engem nem nyűgöz le az, hogy a gyerekkel a lakásban valószínűleg végig tévéznek... na ennél már egy-egy napra egy családi napközi-magánovi is jobb 4-5.000 Ft/nap áron- csak a legtöbb jó, ha 8-kor kinyit és 16-kor már utolsók vagyunk- szóval ezeket sem a jellemzően sokat dolgozó embereknek találták ki.

A 4,5 évesem pedig a családi napközikből is lassan kinő, ha pedig a mi ovinkban van valamiért szünet, akkor egy-egy napra másik magánovi nem is szívesen vigyáz rá még ennyi pénzért sem- pedig kínálat az van bőven, de mégis ebbe ütköztem.

Jó lenne, ha lenne a környezetemben egy nagyjából hasonló értékrendű, hasonló élethelyzetű egyedülálló szülő, akivel össze lehetne fogni (az oviban pl. próbálkoztam kérdezgetni, hogy más hogy oldja meg ezeket, hátha- de ahol ketten vannak, van nagyszülő vagy más rokon, egyszerűen nem is érti a problémámat).

A nyári szüneteket ti hogy oldjátok meg? Na nekem még az egy rémálom és iszonyú sok pénz, amire már előre gondolni kell és tartalékolni.

Szép napot mindenkinek

12-es: szerintem védőnőt kérdezd meg. Ő ismeri a családok anyagi helyzetét, lehet tudna olyan anyukát, aki otthon van kisebb gyerekkel és jól jönne neki az a 4-5ezer amit amúgyis kifizetnél magánoviban. Itt is gyakorin mindig azon megy a panasz, h ki milyen rosszul áll, m otthon van a gyerekkel.

Meg a védőnő tudja melyik normális szülő, kire bízhatod rá a gyereked. Az meg csak külön bónusz, ha 2 gyereke van és az egyik hasonló korú,mint a tied:)

12-es vagyok.

A kisfiam már 4,5 éves, a születéskori védőnője szülni ment, azóta nem tartom a kapcsolatot a védőnői szolgálattal- mert valami botrányosan el vannak csúszva itt nálunk, gyakorlatilag a 4 éves státuszra is 3-szor (!) mentem be potyára, mert nem volt bent senki vagy beteg volt vagy szabadságon volt vagy stb. Neki ez a normális és az volt a válasz, hogy örüljünk, hogy az újszülöttekhez kiérnek, majd menjek máskor...

Így sajnos ez az opció nálam kilőve.

Ne érts félre, ki tudom fizetni, mert ki is kell fizetni a napidíjat az intézménynek is.

3-4 gyermekes megbízható édesanyát sajnos nem ismerek, aki foglalkozik is alkalmankénti gyermekfelügyelettel... abban sem vagyok biztos őszintén szólva, hogy a saját 3-4 gyermeke mellett valóban tudna-e annyi energiát fordítani az én gyermekemre is, mint amennyit minimálisan és normálisan azért megkap egy intézményben is (ahol fizetek).

A környékbeli játszótereken persze vannak ismerős édesanyák, de sajnos a többgyermekesektől állandóan a panaszokat hallgatom, hogy milyen nehéz segítség nélkül, mert a férje este jön haza, az anyja/anyósa csak hetente egyszer ér rá stb. :)- én erre csak jót mosolygok magamban... nem ilyen anyukákat keresnék.

Bennem már többször felmerült, hogy egy másik egyedülálló édesanyával/szülővel azért lenne könnyebb, mert jobban megértenénk egymás élethelyzetét.

Kérlek ne kövezzetek meg azért se, hogy nekem azért vannak minimális elvárásaim azokra a napokra is, amikor nem a megszokott ovijába kell mennie a kisfiamnak- hiszen fizetek érte (az most részletkérdés, hogy intézménynek teszem vagy másik anyukának tenném...)- így bennem azért igényként felmerül az, hogy egészséges ételt kapjon (legalább, mint otthon)- adott esetben ne nekem kelljen csomagolni neki pluszban, hogy a napja értelmesen teljen el, lehetőség szerint pár órát levegőn, ha az időjárás lehetővé teszi, legyenek nyugodt körülmények a délutáni alváshoz és persze az ébrenlét idejében legyen valamilyen értelmes játék (ami lehetőség szerint nem nettó 8 óra tévézés): pl. gyurmázás, kirakózás- bármi, amivel a kisfiam is jól érzi magát és nem olyan "megtűrünk itt 7-8 órát mert fizetnek utánad" érzés legyen.

Azért örülnék, ha lenne a környezetemben egy hasonló élethelyeztű édesanya, mert akkor esetleg kölcsönösségi alapon is mehete pl. egy egy hetes szünet megosztása felesben (és tényleg NEM a pénz miatt, hanem az emberi oldala miatt), közben a két gyerekkel maradó szülő értelmes, érdekes programot is tud szervezni, esetleg egy kis kirándulást vagy otthoni elfoglaltságot.

Én ilyesmire is hajlandó lennék, de ehhez azért kölcsönös bizalom szükséges és valamilyen szinten hasonló értékrend/hasonló elvárások.

12: akkor nálad tényleg csak a szerencse segíthet, hogy az utadba sodor egy ilyen anyukát vagy barátnőt.

Nálunk meg hiába van 4 nagyszülő és 3 gyerektelen sógornő, senkit se lehet csak úgy ugrasztani, csak hetekre előre lebeszélve, úgyhogy én nem is szoktam megkérni őket, hogyha ekkora kegynek tartják, hogy vigyázzanak 1 órát az egyetlen unokájukra. (Amikor jönnek vendégségbe akkor is ők panaszkodnak,h milyen fárasztó játszani a gyerekkel, pedig én is végig ott vagyok velük és ugrálok ha kell enni/inni stb...)Én meg súlyos betegség mellett egész nap ellátom a gyereket, amíg a férjem dolgozik, én ne szóljak semmit, csak unatkozó kismama vagyok szerintük, aki unalmában problémát kreál magának.

Nekem annyiból szerencsésebb a helyzetem, hogy mi a férjemmel együtt vagyunk, és maximálisan számíthatok rá, ketten megoldjuk a betegségem ellenére is a dolgot. El se tudom képzelni milyen nehéz lehet egyedül, remélem hogy életed során kitart az egészséged!