Van köztetek olyan, akinél a rózsaszín ködös, végtelen szeretet csak később érkezett meg a babájával szemben?

Mert most már visszafelé is jön a rengeteg szeretetből. Tehát most már ő is mutatja, hogy imád, ölel, puszil... stb.

Én a legelején sokszor sírtam, és feltettem a kérdést magamnak, hogy miért is akartam őt, lehet rossz döntés volt...

De most már szinte bűntudatom van, hogyan gondolhattam ilyet, egy ennyire édes, imádnivaló gyerekről.

Most másfél éves.

Tényleg ne érezd magad rosszul... sokan, akik tervezték a babát mondták, hogy már 1. pillanattól szerették, mikor megtudták, hogy várandósak.

Hát én még mindig alig fogom fel így a 3. hónapban hogy ott van, csak egy picike valami, de még nem érzem azt a kitörő szeretetet (pedig tervezett, várt).

Valakinek idő kell és még a megszületés után is, nem vagyunk egyformák.

Pontosan ma (is) gondoltam vissza arra a bizonxos időszakra. Rengeteg kérdés merült föl bennem!

-Miért éreztem azt, hogy nehéz?Hisz olyan pici volt

-Miért voltam néha mérges, mikor sírt?Hiszen csak pici volt, félt vagy engem akart.

-Miért sírtam vele együtt?

-Miért nem éreztem azt, mint most?

Egyszerű a válasz, de nehéz átérezni:)

Kell az az idő, mire anyává válunk. A szülőágyon a baba megszületik, anya boldog. Mikor kettesben maradtok, rájössz, hogy felelős vagy érte. Ezáltal aggódsz, hogy te nem vagy képes/alkalmas erre. Mikor már ezt gondolid, na akkor kezd érni a gyümölcs/anya, hiszen aggódsz.

1 éves múlt a lányom, 1 hónapja érzem tisztán, hogy én vagyok a kis tigris mamája:-)

Utolsó érdekes amit írsz! :) Most várom a második babánkat és valahogy Őt már most nagyon szeretem.

A kisfiam (az első gyerkőc) tervezett baba volt, mégsem jött a mindent elsöprő szeretet érzése sem a terhesség alatt, sem az első hónapokban. Sőt, még az is sokszor megfordult a fejben, hogy nem is volt jó ötlet gyereket vállalni.

De ez fokozatosan múlt és felváltotta az az igazi mindent elsöprő szeretet. Már 4 éves és annyira imádom, hogy elmondhatatlan.

Viszont a pocaklakómat is nagyon várom, és már most nagyon szeretem.

Ne érezd rosszul magad. Én sok ismerősömmel beszélgettem erről, annak idején. A nagy többség pont így érzett, mint Te vagy én. Fokozatosan alakult ki a kötődés, a szeretet.

2 éves a lányom, de a mai napig nem érzek olyat amit írsz, hogy "sírni tudnék, annyira imádom".

Sose voltam egy kimondott anyatípus, a kötődés nálam nagyon lassan alakult ki.

Persze nagyon szeretem őt ás bármit megtennék érte, de soha nem élek rózsaszín ködben, van élet az anyaságon túl is.