Az idegösszeroppanás szélén állok!? Valaki adjon tanácsot, mert nem bírom tovább!

Azért ide írom a kérdésem,mert itt vannak anyukák.

3 hónapja született meg a kislányunk. Az én szakmám óvónő a férjem külföldön építkezési válalkozó úgyhogy nem sokat van itthon. Imádok anya lenni 5 évet vártunk a csöpségre és ezért féltem is őt nagyon.

Egy hónapja meghalt a férjem apja és nagyon megviselt mindenkit,ugyanis csodálatos ember volt. Anyós ezmiatt odaköltözött hozzánk hosszú távra. Természetesen a páromnak visszakellett mennie dolgozni.

Azóta nincs éjjelem- nappalom. A gyerekkel jàró teendőim nem zavarnak szerencsére nagyon jó baba. Viszont amit anyós művel szánt szándèkkal gonoszságból az már elviselhetetlen. Múltkor kilopott 20 e ft-ot a pénztárcámból a lànyomnak olyanokat mond,hogy sokkal jobb lett volna ha én halok meg,mint a fèrje. Kieszi szószerint a hűtőt napi 5-6 000 ért vásárolok úgy,hogy én alig eszek,de egy forintot nem ad,ezt a pénzt költhetném a lányomra. Este mikor átmennék a babaszobàba hült helye a lányomnak keresem őt erre anyós hasán alszik. Végig aludja az éjszakát nem kell hozzá felkelni mégis kivette a kiságyból. Mindenhova jön velünk. Pár napja a védőnő előtt is lejáratott,hogy én rossz anya vagyok. A férjemnek könyörgök,hogy tírhítsa el innen,mert a vége az lesz,hogy lecsapom,de azt mindja,hogy legyek türelemmel,mert biztos a gyász. De nekem erre nincs energiám és idegrendszerem. Már kb minden második mondata után összeveszünk. Megpróbáltam már vele normálisan is leülni,hogy mondja el mi a baja velem,de csak azt a választ kapom,hogy a régi menyét imádja mai napig és,hogy mindent elfog követni,hogy szétmenjünk. Pedig mi imádjuk egymást a férjemmel nem vagyok se eltartott sem én szerintem minden teendőmet maghoz kèpest jól látom el. Ezek csak a nagyobb dolgok,de a nap 24 órájában azon van,hogy engem kikészítsen. Már ott tartok,hogy fogom és kidobom a lakásból lesz ami lesz.

Kérlek adjatok tanácsot,mit tegyek?