Komolyan van olyan, akinél működik az együttalvás? Kényelmes és pihentető?

Igen, biztos van.

Barátnőm egyedül neveli a babáját, együtt alszik vele a kezdetektől. Vannak nehéz napjai, de általában mosolygós, kipihent, tele van energiával.

Én csak az első pár hétben aludtam vele, mert elegem lett a felugrálásból és fájt a szülés utáni sebem is.

Nekem úg ykényelmesebb volt, a fejem felett aludt, kerszetben, úgy tudtam rá vigyázni a legjobban.

Már csak akkor alszunk együtt, ha a nagyszülőknél vagyunk, vagy nyaralunk, akkor a földön alszunk 3-an szivacson és igazából azért nem olyan pihentető csak, mert kúszik álmában és amíg otthon a kiságyba ütközik és fel kell kelni eligazgatni éjjel, addig együtt aludva belém ütközik és elég ideges leszek eg ypillanatra álmomban, ha úgy kelek, hogy rugdosnak. Egyébként az első hetekben nekem sokat segített az együtt alvás.

van, hogy már olyan fáradt és nyűgös a babám, hogy egyedül el sem bír aludni. Ilyenkor magam mellé veszem, nekem is jól esik az ejtőzés, ő meg csak így tud megnyugodni. De ez már olyannyira végső eset - mivel nem szeretném hogy ezt megszokja - hogy emiatt még a kanapét sem húzom ki. Tehát úgy értem, olyan ritka ez hogy amikor így alszunk, vállalom hogy heringként mellé simulok és elfekszem mindenem, mint hogy emiatt kihúzzam a kanapét..

azért én tudok így is pihenni, persze nem olyan mint az ágy, de amikor már a ringatáshoz is fáradt vagyok, akkor már ennek is tudok örülni :) hosszútávon ez nem egy járható út. amennyire tudom, a bölcsőhalál is gyakoribb együttalvásnál

Nekünk az volt (és a férjem sem nyüszögött miatta). Abban az időben nem a hálószoba volt az intim központ.

Csak így volt kényelmes amíg szopott éjszaka. Csak így tudtam kipihenni magamat. Mondjuk direkt csináltattunk ágyat magunknak. 240x200-t. Mikor evett, arrébb pakoltam és kész.

Másfél évesen vettünk neki egy ágyat, a miénk mellé tettük, simán átszokott. Sőt az sem zavarta meg, hogy délután alhat a nagy ágyban, de éjjel a sajátjában. NEm keveredett össze.

Most 26 hónapos és tesóprojekten vagyunk. Még mielőtt nagyterhes lennék, kiszoktatjuk a szobájába. Amit valószínűleg eddig is megetettem volna, ha nem lenne túl közel a nappalihoz, ahol éljük az életünket, miközben ő alszik.

Ha tápszeres lett volna, nem tudom, hogy alakult volna a dolog, de így tökéletes volt. Tény, hogy nem volt hasfájós, se semmi, de talán az együttalvásnak is köszönhetjük, hogy nem volt zombi- időszakom.

Mindhárom gyermekünkkel sokáig, évekig együtt aludtunk.

(Én sokáig is szoptattam.)

Jó rá visszagondolni.

Mindenki nyugodt volt, kiegyensúlyozott, tudtunk pihenni. :)