Van aki azért vállalt nehezen második gyereket mert a terhesség/szülés problémás volt? A második hogy alakult?

A terhességem szörnyű volt. Vizesedés, dagadás, vérzés, görcs, állandó asztma rohamok, folyamatos kórház és +35kg, hiába a diéta. Császár lett, ahol nem hatott az érzéstelenítő, úgy vágtak fel, majd a gépek sípoltak, elájultam. A műtét után alig bírtam lábra állni, fél év volt, mire menni tudtam rendesen. És nem hagytam el magam, nem erről van szó.

Ő most 3 és fél éves.

Majd teherbe estem, de rettegtem. És komolyan mondom, észre se vettem, hogy van egy pocaklakóm. Semmi gond nem volt. Még hányinger se. A 38. hétre lett lefixálva a császár, reggel 7-re bementem, délután már szoptattam, zuhanyoztam, lementem a büfébe. Szóval minden másképp volt, és fogytam terhesség alatt 20kg-ot, pedig nem diétáztam.

A bátorságom akkor jött meg, amikor lányom 4 éves lett és eszméletlenül tüneményes lett. Akkor jöttem rá, hogy ez mindent megér, és belevágtunk a babaprojektbe. Ahogy láttam növekedni, egyre csak azt éreztem, hogy még jobb minden, egyre okosabb, egyre ügyesebb, én meg egyre büszkébb vagyok rá. Nem jött ki könnyen a drágám, de hát na...az csak egy állomás volt. Az első év sem volt könnyű, mert iszonyatosan sírós baba volt. De aztán ahogy nőtt, egyre jobban megszépült minden. Szóval a kezdeti nehézségek ellenére is nagyon megéri!

Most még csak 8 hetes vagyok, és nem viselem kifejezetten jól, de látom az alagút végén a fényt, mert egy gyerkőc hatalmas érték, úgyhogy bármi áron, de kihordom és örülni fogok neki, és mindent átvészelünk. :)

Úgyhogy nekem 4 év kellett ahhoz, hogy elfelejtsem azt, hogy mi nem volt jó, és most azt erősítem magamban, ami jó. A létezése, a lénye fantasztikus a gyerekeknek. Úgyhogy bármi is lesz, érte megéri.

Bocs, ha nyálas voltam. De terhesen elragadnak az érzelmek. :)

Epilepsziás vagyok. Volt egy pár nagyrohamom az első terhesség alatt (az egyiknél esés közben olyan monoklit szereztem, hogy úgy néztem ki, mint akit megvertek), ájulással, rángatózással. A szülés tremészetesnek indult, aztán a vajúdás alatt is volt rohamom, úgyhogy sürgősségi altatásos császár lett. Egyébként 4,3 kg volt a gyerek, és nem is tágultam :)

Viszont nagyon gyorsan felépültem, 26 hónapig szoptattam.

4 év múlva jött a 2. gyerek, szintén rohamokkal tarkított terhesség volt, progi császárral. Ismét gyors felépülés. Őt is 12 hónapig szoptattam.