Nagyon szeretnék harmadik babát ti vállalnátok?

Mi is kétszobás lakásban lakunk, ez is albérlet. Most várjuk az első babát, 30-on túl vagyok. Én azt gondolom, hogy ilyen helyzetben nekem elég az egy gyerek is, a férjem szeretne még egyet még akkor is, ha szerintem a kétszobáshoz már szűkösen leszünk két gyerekkel. De mondjuk az még megoldható. Hármat 2 szobás lakásba nem vállalnék. Eltérő neműekkel meg végképp nem. Mert képzeld el a két fiút egy szobában egy kislánnyal, mert gondolom előbb utóbb majd ő is oda kerül, hacsak nem lesz veletek évekig egy szobában. (ha ugye kislány lesz, mert erre nincs garancia)

Barátnőm lakik az anyjával és a 3 testvérével egy olyan lakásban, ahol van 2 háló, egy nappali, konyha, fürdő, wc és nem nyomorognak meg botladoznak fel egymásban, sőt, aludtunk már fenn náluk úgy, hogy vittünk még 1-2 barátot, én hatalmas házban (400 nm) lakom, de nem éreztem szűkösnek.

Hát azt nem lehet tudni, hogy kislány lesz-e a harmadik....

Két szoba plusz nappali? vagy összesen két szoba (háló+nappali)? Mert az első verzióban még kényelmesen megoldható a 3 gyerek, a második verzióval már elég necces.

Hasonló a dillemánk és hasonló a szitu. A férjem mindig 3 gyerekről álmodozott, én kettőről. Az első után nagyobb lakásba költöztünk, hogy a második is elférjen. Így most egy 67 nm-es panelben lakunk, a két fiúnak közös szobája van, ezen kívül egy háló és egy nappali. A fiúk után mi is nagyon vágyunk egy kislányra, reméltük, hogy a második az lesz, de nem így alakult. A férjem mindig szeretett volna lányt, én csak az első után. Ha a második lánynak születik, talán nem fájna ennyire a szívünk egy harmadik után, bár a második szülésem nem úgy alakult ahogy terveztem, emiatt maradt bennem egy hiány. DE! A szívünk és az eszünk viaskodik... Most kényelmesen elférünk és kellőképpen tudunk a gyerekekről anyagilag gondoskodni. Egy harmadik babával már újra kicsi lenne a lakás, nem hiszem, hogy nagyobba tudnánk újra menni. Mivel nincs autónk, csak a szüleinknek, minden kirándulás, kiruccanás komoly logisztikai feladat, így is alig férünk egy autóba. Ráadásul én 33, a férjem 44 éves, így éveket már nem várhatunk. Borzasztóan jó érzés lenne újra terhesnek lenni, babázni, de a jövőtől nagyon félek. 3 iskolás kamaszt ruházni, biztosítani a szórakozást, fejlődést, sokba kerül, a továbbtanulásról nem beszélve.... De hol egyikünk, hol másikunk van úgy, hogy lesz ami lesz, legyen még egy, hátha lány lesz... Ha fiú, az sem probléma amúgy. :) Lassan letelik a gyedem, mi most úgy vagyunk, hogy visszamegyek dolgozni és meglátjuk hogy alakul jövőre az életünk, addig jegeljük a dolgot. Pedig csoda nem fog történni. Mikor azt hallom, látom, hogy másnak, aki roaszabb anyagi körülmények kôzött van, a harmadik babája születik, mindig elgondolkozok, hogy tényleg csak mi vagyunk ennyire félősek, vagy az a másik a felelőtlen. Megértem, aki úgy szül sok gyereket, hogy "a szeretet a legfontosabb", de én tudom, hogy milyen fájó számomra, mikor kamasz koromban a többiek márkás ruhában jártak, több zsebpénzt kaptak, szép helyeken nyaraltak. Egyke vagyok, anyukám egyedül nevelt, nem futotta rá. Megértettem, hogy drágább dolog ajándékba jut karácsonykor, szülinapkor, stb., de azért fájt a szívem... Ezt én nem akarom a gyerekeimnek! Szóval borzasztó nehéz nekünk is okosnak lenni, hogy eldöntsük bemerjünk-e vállalni egy harmadikat.

és ha a harmadik baba - iker fiúk lesznek? (az idő előrehaladtával egyre nagyobb az esély)