Miért kell az anyósomnak beleszólnia mindenbe?

Ne is mondd, nálunk ugyanez van!Tetézve azzal, hogy lényegében egy házban lakunk, csak neki van külön lakrésze, konyhával, fürdővel. Bár nekünk még nincs meg a baba, csak kb. két hét múlva születik, de a felujítás még nincs kész és ettől ki van borulva...hogy hová fognak ülni a látogatók, mert a kanapé még nem érkezett meg...hogy nem teremtettük meg a feltételeket a babának, stb...egyébként mindene megvan már a gyereknek, csak egy szekrény hiányzik...

Egyébként én is szeretem az anyósomat, sokat is segít nekünk minden szempontból, de én is ki vagyok borulva.

De rájöttem, hogy igazából nem tehetek semmit, visszaszólni nem igazán akarok, mert abból csak a baj van. Én úgy oldom meg, hogy meghallgatom amit mond, ha vannak érveim akkor azokat elmondom, de mindent úgy csinálok ahogy mi akarjuk vagy jónak látjuk. Viszont ha vannak jó dolgok amiket mond azokat megfogadom és meg is mondom neki, hogy igaza van. De igazából a mi akaratunk érvényesül.

Azon is elgondolkodtam már, hogy lehet, hogy csak én vagyok érzékenyebb...

Ezzel igazából tanácsot nem tudtam adni, csak azért írtam le, hogy ne érezd magad egyedül a problémával! Remélem kicsit jobban érzed magad tóle!

Szerintem is ez általános, sajnos. Szakértőnek érzik magukat, csak mert már felneveltek pár gyereket.

Az én anyósom még a névválasztásnál is nyomást akart ránk gyakorolni. Nem tudom mivel lehetne őket leállítani, azzal valószínűleg nem, ha megmondod hogy nincs szükséged a tanácsaira, mert tutira megsértődik, azt pedig általában nem veszik észre, hogy a kismama nem kiváncsi a véleményére.

Az én "anyósom" is jött a nagy ötleteivel. Pl: fekve szoptassak, tegyek párnát a baba dereka alá, stb.

Én kerek-perec megmondtam neki, hogy eléggé feszült vagyok és kimerült az éjszakázástól és az új helyzettől, na meg a megfelelni akarástol, hogy beleszóljanak (nem beleszóljón, hanem mindenkinek szólóan BELESZÓLJANAK a dolgaimba). Így visszavett az okoskodásból, de még sem vette csak magára a többesszám miatt.

A minap is kertipartyn voltunk. Ő lelkesen kivette a 8 hetes fiacskámat a kezemből, hogy én csak szórakozzak, egyek-igyak ő majd dajkálja az unokáját. Villantani akart a rokonok elött, de én már tudtam, hogy a félálomban lévő fiam fel fog ébredni és üvöltve fogja követelni imádott anyuciját. Így is lett. Jól beégett anyósom én meg visszavettem tőle a gyereket, hogy nálam nagyobb biztonságban érzi magát a baba mert engem ismer-, engem szokott meg. TUDOMÁSUL VETTE. Óvakodik az eset óta az újbóli leégéstől.

Az én anyósom is próbál beszólógatni, meg anyukám is. Külön élünk mindenkitől. Külön házban. Anyukám egy másik városban, az anyósom meg sok utcával arrébb.

Meghallgatom őket. Ha úgy gondolom, jókat mondanak, akkor elfogadom, kipróbálom a tanácsot. ha meg nem, akkor megrántom a vállam és már el is felejtem, hogy mit akarnak.

Nem engedek beleszólást az életünkbe és ezt a párommal is közöltem még a legelején. Szerencsére, ő teljesen egyetért velem.

Nálunk is ugyan ez van mi emeletes házban lakunk mi 2 en fennt van külön fürdösz. ... alul az após anyós és a nagyi

az anyósom egy kicsit kattant 2 x elvetélt és soha nem lehet gyereke a párom sem az övéjk csak örökbe fogadott jah és még cukor beteg is a drága anyós

nagyon kibirhatatlan mindenkivel veszekedik h ő mindent jobban tud nagyon fársztó már néha utálok haza jönni ponnt most beszéltük párommal h költözzünk el de ő nem akar az apjával együtt folytatott vállalkozás miatt nem tudom én se mit tegyek :'( volt már oan elkezdtem pakolni a cuccaim mert bele untam :Sigazábol mindenkinek az ideg rendszerét tönkre teszi itt a házban ...