Miért érezzük úgy, hogy a gyerekünk sokkal régebb óta velünk van?

én pont fordítva vagyok

még csak 3 hónapos ugyan, de még mindig nem szoktam meg, még olyan kis égből földre csöppent idegenecske :D és olyan gyorsan fejlődik, hogy már lelki szememimmel azt látom, hogy "elhagy". iskola, munka, család, esetleg külföld..

én inkább azon szoktam mélázni, hogy amikor vártam is, már akkor nem tudtam elképzelni nélküle az életem.mi lenne, ha nem lennék állapotos épp mit csinálnék, milyen életcéljaim lennének. stb. ahogy most sem tudom. és semmilyen fantáziám sincs hozzá. mintha mindent kipróbáltam volna már az életben, vagy mintha mindennek pont lenne a végén.