Önző vagyok, amiért a saját "kényelmem" érdekében nem akarok 2. babát és így nem lesz testvére a gyerekemnek?

Szerintem egyáltalán nem vagy önző. Én sem akartam második babát, mert az elsőnél a szüléssel is megszenvedtem, meg utána a gyerekneveléssel is már baba kora óta, mert hiperaktív-figyelemzavaros-viselkedészavaros a kisfiam. Nem mertem másik babát vállalni, mert féltem, mi lesz, ha vele újra kell kezdenem mindent, mert ő is hiperaktív lesz. Már majdnem 5 éves volt a kisfiam, amikor kiderült, hogy terhes vagyok ( egyetlen egyszer nem védekeztünk, és ennyi elég is volt ). Először nagyon megijedtem, hogy én ezt még egyszer nem fogom tudni végigcsinálni, de a 9 hónap alatt lassan elfogadtam a helyzetet. Már 5 és fél éves volt a nagyobbik fiam, amikor megszületett a kicsi, nagyon imádom, és hála az égnek vele sokkal könnyebb dolgom volt/van, a testvére ellentéte, nagyon nyugodt, higgadt, szófogadó gyerek, nincs vele semmi probléma, baba korában is evett-aludt, az éjszakákat is átaludta 6 hetes kora óta. Így, utólag nem bántam meg, hogy mégis lett második babám is, és örülök, hogy van testvére a nagyobbik fiamnak, mert jobb neki így, mintha egyedül lenne, a későbbiekben is lesz, akire számíthat. Viszont most már tényleg nem szeretnék több gyereket, így most már nem bántja a lelkiismeretemet, hogy nincs testvére, és a nagyobbik mostanra már nagyon sokat változott, szinte majdnem kinőtte ezeket a problémákat, sokat komolyodott, most már olyan könnyű vele, mint egy átlagos 8 éves gyerekkel, a kicsi is már 3 éves lesz, és már tényleg semmi kedvem ahhoz, hogy ezen változtassak és kezdjem újra elölről mindazt, ami egy pici babával jár.