Hát lehet ilyen keserves az élet?
Amikor az életed romokban van értelmetlen, amikor egyik gond a másik után.
Amikor már megszületésedet is bánod!
Mert már az iskolában is a megalázás, minden nap a 8 év alatt.
Aztán a céltudatlanság, barátok sehol egész életen át.
Aztán azt hiszem családot alapítottam, és dehogy eltelik 4 év és elveszi a másik szülő tőlem úgy hogy látogathatom de miből.
Egy újabb családot alapítottam és nem telik el nap hogy ne lenne bűntudatom, hogy van még egy gyerek mesze és alig tudok valamit a gyerekemről mert nincs pénzem elhozni gyakrabban.
Nincsenek barátaim, unalmas vagyok, magányos, és csak mindenki irányít, visz az ár maga után , egy bizonytalan ember vagyok.
Lehet így új életet kezdeni ha mindig ott motoszkál a régi sérelmek a fejemben?
Hol kezdjem hogy legyek valaki és ne bujkáljak a az emberek elől?
a pszichológusnál kellene kezdened, mert ha még mindig az iskolai dolgok miatt nyalogatod a sebeidet, akkor azokat nem sikerült feldolgoznod a mai napig
nem bujkálj, áll a sarkadra, szedd össze magad és tégy a sorsodért, ne másoktól várd a megoldást
menj el sportolni, futni, kirándulni, ezekhez nem kell pénz, ellenben endorfint termelnek és máris jobban fogod magad érezni
emellett vett igénybe a szakember segítségét
Tudom hogy hol a gyermekem tartom is vele a kapcsolatot csak az élettársa az aki megkeseríti a dolgom mert nem ad infót.
Az egész életem nem ér semmit, nem tudok fel mutatni semmit, mindig is visszahúzodó voltam , csúfoltak, tanyán éltünk rossz körülmények között egy farmon.
Még ide is szégyenlem leírni a történetem nehogy valaki felismerje.
Év tizedek telnek el már és még mindig tisztán emlékszem amikor gombostűbe ültem egész óra alatt, meg sem mertem mozdulni.
Vagy mikor barna festéket öntöttek a székemre én meg bele ültem és egész nap még a napköziben is mindenki azt hitte hogy beszar*tam.
Idegi alapon még 10 éves korban is bepisiltem éjjel volt rá eset.
Alsóban az iskolában is mert nem mertem kimenni a wc re,, nem mertem szólni a tanár néninek, és a fejemre húzták a hugyos bugyit.
Vagy mikor az osztályterem előtt az egyik osztálytársam megvárta míg mindenki bemegy és én voltam az utolsó és hasba rugdosott.
Alig vártam hogy kijárjam az iskolát.
3-4 évet dolgoztam stabilan mire gyerekem lett aztán már 1 év után végre sikerült elköltöznöm édesapámtól aki egy igazi hajcsár volt.
Akkor jobb lett, egyedül élni aztán jött a gyermek aztán anyós marásai, költözés , és akinek több pénze és erős azé lett a gyerek.
Én gyenge voltam világ életemben.
Ez igaz mert olyan sérelmeket amiket én kaptam más már beleőrült volna , én csendben tűrtem, és még most is emlékszem és iszónyúan szégyenlem.
Most felnőtt fejjel kibírhatatlan alak lettem.
Kötekedek, mindenben a rosszat keresem, hamar megsértődök veszekedek, minden apróságért párommal.
Mostanra tanultam meg kinyitni a szám.
Nem az ország másik felében élek hanem egy másik országban!
Ezen sok múlik a pénzen, hiába van meg a szándék ha nincs rá elegendő pénz!
Danger
Az 5/9-et olvasom és nem értem, hogy ilyen rossz tanácsokat, hogy lehet adni. Azt mondja nem mindig mást kell okolni. Szóval szerinted az az ő hibája, hogy nem szimpatikus a többi gyereknek és verik meg szívatják. Ez most olyan, hogy megyek sétálok az utcán, szembe jönnek velem az osztálytársaim és csak úgy megvernek. Az én hibám volt! Na menjünk tovább. "A bosszú sosem vezet célra." Ha nem bosszulod meg a tetteiket sosem, fogják megtanulni, hogy nem így kéne viselkedni. A a családon természetesen ne állj bosszút. Teljesen normális amit az élet adott neki? Olvasd már el ember. Ezek borzasztó dolgok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!