Szerintetek, ha egy anyukának nincs ideje saját magára a gyerekek mellett, az csak az ő a hibája?

Nem kell kiugrálni a kádból minden hülyeségért. A gyereknek is meg kell tanulnia várni. És ha sürgős, még mindig kiszólhatsz a párodnak, ha életbevágó, h töröljön orrot, pisiltessen, hiszen az ő gyerekei is.

Ha meg nem segít, akkor nem is értem, hogy szülhettél ilyen embernek 3-at. Mert én olyan pasival nem vállalnék be 3 gyereket, akin láttam, h az elsőnél sem segített sokat. Vagy ha ennek ellenére mégis nagycsaládot akartál, akkor nyeld be, h a gyerekeket magadnak szülted és kezdd el őket megnevelni.

Igen ez így összetett kérdés, és nincs olyan hogy mindent meg tudjon oldani az anyuka.

Sok külső tényező számít, van-e rokoni-baráti segítség, apuka mennyit dolgozik, egyedülálló anyuka, hány gyerek van és milyen korúak, és mik az igények, mi a fontossági sorrend.

Mindent nem, de sokmindent meg lehet oldani megfelelő szervezéssel.

Én személyes tapasztalataimból és saját hibáimból tanulva igyekszem úgy szervezni mindennapjainkat, hogy magamra is jusson idő, és mindarra amit fontosnak tartok, a többi csak ezután jön.

Nálunk 4 gyerek van, nincs segítség, a párom egész nap dolgozik.

Megtanultam a feladatokat szelektálni, differenciálni.

Fontosnak tartom, hogy minden nap jusson idő minden gyerekre külön-külön is, személyreszabottan igényeik szerint. A két nagyobbik iskolás, amikor hazajönnek, velük foglalkozom, nagyon éhesen jönnek haza, evés közben beszélgetünk, majd átnézzük a leckét, az egyik játszik a kicsikkel, addig a másikat kikérdezem, majd fordítva, közben készül a vacsora, és még az udvarra is kimegyünk játszani. Az ovisommal este ülök le játszani,gyurmázni, mondókázni stb., közben a pici ilyenkor már apával van.

A nagyok már segítenek egy picit a házimunkában, de mindent nagyon meg kell szervezni, hogy működjön.

Magamnak állítottam fel a mércét, hogy nekem mire van igényem? Számomra a legfontosabb, hogy jusson időm mozgásra, visszanyerhessem szülés előtti alakomat, fitt legyek. Erre csak úgy jut időm, ha csípek innen-onnan, meg kihasználom a helyzet adta lehetőségeket. Pl. a 3 éves lányommal zumbázunk otthon videóra, ami legtöbbször bohóckodásba fullad, a nagyobbik fiammal focizunk az udvaron, a kicsivel baba-mamatornázok napközben, amikor már nagyon nyűgös, ez mindig feldobja.

Találtam fodrászt, aki házhoz jön, így a hajam mindig rendben.

A férjem besegít, ha el akarok menni valahova, vigyáz a gyerekekre. Hetente egyszer járok tornázni, nekem ez kell, de a sógornőm pl. beiratkozott egy foltvarró szakkörbe, ügyesen varr, neki ez a kikapcsolódás két gyerek mellett.

Amire nincs idő, és néha ezért én is szétesek, a háztartás vezetése, mosás-főzés-takarítás, ez egy külön embert igényelne. Igyekszem, de néha káosz van, régen idegesített, de eldöntöttem, hogy nem az a legfontosabb, hogy mindig rend legyen, hanem hogy a gyerekekre legyen időm mert tíz év múlva ki emlékszik közülük arra, hogy el volt-e mosogatva minden este, de arra fognak emlékezni, hogy anyával mit játszottak mikor együtt voltunk.

Ez nem azt jelenti, hogy egy lusta rendetlen disznó vagyok, csak már nem idegesít ha nincs tökéletes rend.

Ha nincs időm főzni, akkor apa egy rendeljünk pizzát! felkiáltással megoldja a dolgot, vagy veszünk virslit, kiflit, és hot-dog vacsora, imádják, de eszünk kínait is néha, szóval nincs összedőlve a világ, ha nincs főtt étel, de azért legtöbbször van.

A kérdésre válaszolva, lehet hibás az anyuka, ha nem jut ideje magára, de nem a szemére kell vetni, hanem segíteni, hogy át tudja szervezni az életét.

Kedves kérdező, a körülményeidet nem tudjuk, de ha úgy érzed, nem jut időd magadra, neked kell átvizsgálni mindennapjaidat, és átszervezni, fontossági sorrendet felállítani a dolgokban.

Nem könnyű, van akinek sokan segítenek, van akinek senki, én is sokat hibáztam, emiatt sokszor éreztem frusztráltnak magan, hogy semmi nem sikerült, de a legfontosabb, hogy ebből az érzésből ki kell lépni és cselekedni. Ha valami nem úgy sikerül ahogy szeretnéd, emiatt ne idegesítsd magad, próbálj tanulni belőle, hogy csinálhatod másképp!

Kitartás, és akkor napról napra jobb lesz!

Nem neked kell nevelni a gyerekeket, hanem nektek kell közösen, mindegy hogy ki van otthon többet, ezt kell megértenie a férjednek.

Én írtam az előbb, csak akkor még nem láttam a válaszodat.

Az én férjem korán reggel megy, 5-6 körül jön haza, elvárja hogy ha hazaér kiszolgáljam, kaja várja, de utána rögtön besegít ő is, vagy a picivel van, amíg én a nagyobbak közt ugrálok, vagy fordítva, a fürdetést is közösen oldjuk meg.

3 gyereked van ez nem kevés, egy emberre sok, ha a párod nem segít, őt kell egy kicsit megmozgatni!!!

Úgy gondolom, hogy az az idő, amikor apa is otthon van a kettőtök megoldandó "feladata" kellene,hogy legyen. Amikor te egyedül vagy a gyerekekkel, akkor viszont neked kell tudni megoldani a dolgokat.

Én pl. a szülés után nem sokkal ismét elkezdtem sportolni. Mivel tudtam,hogy napközben ez nem igazán fog menni, estére mire hazaérne a férjem, hogy átvegye a gyereket, addigra hulla vagyok, elkezdtem hajnalban felkelni és akkor mozogni. Nem, nem volt könnyű, főleg amikor még éjjelente többször fel is ébredt a pici, de megerőltettem magam, mert tudtam,hogy vagy akkor csinálom, vagy nem sportolok. Anyukám még anno pl. ilyenkor főzött. Felkelt 5-kor, és 9-re kész volt a kaja! Neki így volt egyszerűbb, mert nem kellett főzés közben utánunk rohangálni, hatvanhatszor kezet mosni stb.

Én hetente két órát a barátnőimmel vagyok. Ilyenkor az apja van a gyerekkel. Ezt megbeszéltük, kikötöttük, hogy ha neki van a foci, akkor nekem meg van ez a két óra.

A mindennapos dolgokat (bank, posta, vásárlás) pedig aszerint osztjuk be,hogy azon a héten, vagy aznap kinek jut rá egy kis ideje. Általában nekem, mivel saját vállalkozásom van, így kötetlen időben dolgozom. De ha véletlenül tudom,hogy x napig nem jutok el, vagy nagyobb az ügyintézés és nem akarok a gyerekkel menni, akkor a férjem intézkedik munka után. Megbeszélés kérdése!

Ha apuka lustább típus, és magától nem jön rá dolgokra, akkor bizony el kell neki mondani!

A férjeddel kell dűlőre jutni. Egyrészt ő jobban folyjon bele, másrészt te kicsit legyél elnézőbb más véleményével kapcsolatban.

A férjem mindig is kivette a részét az itthoni dolgokból. Ha nem így lett volna, a gyerekvállalást is meggondolom.

Ha itthon van és nem nagyon fáradt, teljes mértékben ellátja a két hónapos lányunkat. Néha ő kel hozzá, pelenkázza, eteti (tápszeres), szórakoztatja. Kettőnk gyereke, úgyhogy ketten foglalkozunk vele.

Reggel pl ő gyorsan magához tér, nekem fél óra és egy kávé kell, hogy ne menjek neki a falnak. Ezért a reggeli sírásnál ő eteti, én szerintem elejteném, annyira kóma vagyok olyankor.

A nagyobbik gyerekem mellett semmit sem tudtam csinálni, amikor ébren volt, vagy bezártam a hordozóba/babakocsiba/járókába. Szóval maradt az alvásidő az egyéb teendőkre, de ebből futotta azért magamra is. Nem teljesen világos nekem, mit értesz pontosan az alatt, hogy "saját magára". A mindennapi tisztálkodást, és otthon végezhető dolgokat, vagy esetleg elmenni fodrászhoz, tornázni, szoliba, stb...?

Utóbbira nyilván csak segítséggel van lehetőség, de az otthon elvégezhető dolgok megoldhatók általában a legtöbb gyerek mellett, bár biztos van kivétel, és vannak rosszabb időszakok, amikor mondjuk nem alszanak. Szerintem kérj segítséget bátran, nem szégyen.