Ti hogy viszonyultok hozzá, amikor idegenek hozzányúlnak a kisgyereketekhez, babátokhoz?

Köszönöm a válaszokat! Kislányom már elmúlt másfél éves, tehát nem kisbaba már, viszont kezdettől fogva meg volt ez a problémánk. A környékbeli lakók megállítanak, tesznek egy-két kedves megjegyzést, aztán belecsípnek a lábacskájába, hogy hát milyen "egészséges" ez a baba. Idős bácsi utcán megállított, hogy neki is van egy ilyen unokája, majd se szó sem beszéd már meg is fogja a kezét, megsimogatja. Legutóbb egy nagymama volt a lányával unokájával a játszótéren, megszólítottak, hány éves, az ő unokája mennyi, aztán egy pillanat alatt már bele is csípett "játékosan" a kis karjába, hogy milyen "helyes". Sőt egy fesztiválon egy nagymama (már nagy unokái voltak) egyenesen megfogta a karját és már vitte is "sétálni". A férjem jó hogy elvette tőle.. Múltkor is a játszótéren nyúlt hozzá valaki, amikor közel ment az illetőhöz. Nem is a fertőzésekről van szó, azon már túl vagyunk, de ahogy engem sem simogathat, érinthet meg senki idegen az utcán, a gyereket se fogdossa senki. Persze mind nagyon "kedves" emberek, mosolyognak, utasítsam őket rendre, hogy mégis mit gondolnak nem állatsimogatóban vannak, hogy csak úgy nyúkálhatnak, csipkedhetnek. És az is igaz, ha valakinek az állatát akarom megsimogatni, még azt is megkérdezem. A gyereknél meg eszükbe sem jut, és igen, még a tiszta kedves néni se csípjen belé, úgy ahogy belém se csíp, meg hozzá se nyúljon... Az sem lehet, hogy mindig szorosan mellette állok és nem mehet idegenek közelébe.. Pedig nem is nagyon van gyakran idegenek között, inkább ritkán, de a ritka alkalmakkor folyamatosan érnek minket az ilyen esetek. Azoknak pedig akik azt mondják, hogy nincs ezzel baj, azokkal abszolút nem értek egyet, mert a gyereknek igenis ne legyen természetes, hogy idegenek megfogdoshatják, mert ennek akár súlyos következményei is lehetnek.

13-as, a világ sajnos afelé halad, hogy gyerekeket molesztálnak, ha nem jutott volna még el hozzád.. Az hogy a gyerekemhez nem engedem, hogy idegenek hozzányúljanak és belecsípjenek, az nem részemről szegénységi bizonyítvány, hanem azok részéről egy udvariatlan, indiszkrét és bunkó tett, akik ezt teszik. Kívánok neked és családodnak akkor sok idegenektől való tapizást, ha neked ez normális és neked ez okoz örömet.

Még csak annyit: a kislányom arca mindent elárul arról, hogy hogyan viszonyul hozzá, hogy egy idegen hirtelen hozzányúl. Minimum meg van lepődve és hátrahúzódik, de ha megcsípték, dühösen nézett az illetőre. Ez a reakciója neki és nem valami társadalmi nyomásból vagy "hová halad a világ". Neki másfél évesen ösztönösen ez a reakciója, egy elutasító. Hogy továbbmenjek, a szakma éppen azt a gyereket szokta "gyanúsnak" tartani, aki az idegenekkel szívesen összemelegedik, nincsenek gátlásai. Ott feltételezhetően valamilyen deficit van a szülő-gyerek kapcsolatban, a családban. A kisbaba-kisgyermekkorban jelentkező (egyénenként változó) ún. "szeparációs szorongás" ha nem következik be egy kisbabánál, kisgyereknél az az anya-gyerek kapcsolatban lévő kötődés kialakulásának hiányára, annak "minőségbeli hiányosságaira" is visszavezethető. Mindenesetre jót nem jelent.