Aki egyedülálló az együtt alszik kisgyerekével?

"nem érdekel az se, ha a kapcsolatom rovására megy hogy a kicsikém mellett alszom el"

No, azért ez mér kifejezetten nem megfelelő hozzáállás. Attól, hogy szeretem a gyerekem még nem áldozom be a párkapcsolatom. Mert szeretem a gyerekem mindennél jobban, de nagyon szeretem a férjem is, aki nem csak arra kellett, hogy gyereket cswináljon, aztán már mehet is a kukába. A gyereknek is jó, ha kiegyensúlyozott családban nő fel, ahol apuka nem szorul másodlagos helyre. AZtán meg nyöszörögnek a nők, hogy a férjük félrelép.... Attól, hogy szültem anya lettem, de nem szüntem meg nőnek lenni. Én így gondolom.

Hirtelen milyen modern itt mindenki, hogy betegnek gondolj egy anyát, amiért a gyerekével alszik. A Kérdező is leírta, hogy rossz nap után (gondolom senki bele se gondol, hogy a gyereknek lehett rossz napja?!) úgy találta megnyugtatónak, ha maga mellé veszi, és úgy alszanak. ELŐSZÖR.

Önző, mert a saját komfortját előtérbe helyezi? Kicsit fogalomzavaros itt a sok véresszájú spártai válaszoló, mert szerintem az, hogy inkább hagyná kínlódni a gyerekét, ha szüksége lenne rá, csak hogy mindenki saját ágyában (kvázi kényelmesen) aludjon, na az az önzőség. Ha melletted alszik a gyerek, már eleve nem terpeszkedsz, plusz felszínesen alszol, hát persze, hogy ez a komfortzóna netovábbja, igaz?

Kérdező, semmi gond nincs szerintem egy-egy alkalomtól, de a rendszertől szerintem se térjetek el, mert erre én is sok negatív példát tudnék írni. DE! Ha úgy érzed, alkalmanként erre van szükségetek, nyugodtan.

Én nem alszok együtt a fiammal, és még csak a szobánk se nyílik egybe, bébiőr van éjszakánként, úgy írom ezt, mégsem látok benne semmi kivetnivalót.

Én nem értem, komolyan, tök normálisan kérdezett, tanácsot kért, mindenki nézzen magába...

Az alkalmankénti együtt alvással nincs baj. Főleg ha beteg a gyerek vagy rossz napja volt.

A szélsőséges hozzállás már nem tetszik (pl. azé az anyukáé, aki még a kapcsolatáról is lemondana, csakhogy a gyerekével aludjon MINDIG)

"Az nem jó ha magára hagyunk egy csecsemőt, fuldokolhat, te pedig ezt nem fogod hallani mert nagyban el leszel egy jöttmentel csókolózva meg tapizva. Azért ne legyen az első helyen a férfi, férfiból van bőven..."

Te beteg vagy b.meg... Úgy van, gratulálok, kretén, keltsél csak bűntudatot azokban, akik nem akarják társ nélkül leélni az életüket, hitesd csak el velük, hogy ők ezzel rosszat tesznek. Na persze ha a gyereke apjával csinálja ugyanezt, az még véletlenül sem bűn, mi? De ha már új párja van, az jöttment és azt sem hallja miatta, ha a gyereke fuldoklik (mivan??), mert amúgy egy szülő egész éjjel ott ül a gyereke mellett és lesi, igaz? Csak szex közben süketül meg, így érted? Ha már ilyen hülye vagy, legalább ne reklámozd.

Egyedülálló édesanya vagyok már ovis kisfiúval.

Nem alszunk együtt.

Babakorában volt olyan az elején, amikor szoptattam hogy mindketten elaludtunk a nagy ágyban, mikor már hulla fáradt voltam visszatenni ôt a szobájába, kiságyába. Egyébként nem alszunk együtt.

Ettől függetlenül természetesen nagyon szeretem a kisfiamat, ha éjszaka felsír, azonnal átmegyek hozzá, de külön szobában, külön ágyban pihenünk.

Nem az a törôdésem és szeretetem mérőfoka, hogy együtt alszom-e a gyermekemmel- olyan nagy sztereotípia, hogy aki nem alszik egy ágyban a gyermekével évekig, az csak hideg, rideg szülő lehet...

Egyáltalán nem ezen múlik és mondhatom, hogy a kisfiam egészséges lelkivilágú, nyugodt, szeretetteljes környezetben élő kisgyermek.