Aki egyedülálló az együtt alszik kisgyerekével?

"Ha ezzel gondja lenne akkor marad az ágyikójában"

Az a baj, kedves kérdező, hogy az, hogy ez gond nem rögtön, hanem csak kéősbb derül ki. pl. kamaszkorban, felnőttkorban. ha huzamosabb ideig szülővel alszik a gyerek, teszem azt akár évekig is, annak meglehetnek a következményei.

Pl. ismerrek olyat, aki a fiával aludt szinte kamaszkorában is. Aztán amikor az anyukának végre komolyabb kapcsolata lett, a fiú öngyilkossággal fenyegeztőzött, mert nem birta elviselni, hogy az anyja közelébe került valaki. A fiú nagyon rossz útra tévedt, most már ott tart, hogy szándékosan keresztbe tesz az anyjának, pedig annak idején az anyja inkább őt választotta, mint a párját.

Ez persze szélsőséges példa. legtöbbször azért nem fajul idáig a dolog.

én semmiért nem cserélném el a gyerekkel való együtt alvást :) párkapcsolatban élek, bár megmondom őszintén, hogy nem érdekel az se, ha a kapcsolatom rovására megy hogy a kicsikém mellett alszom el és ébredek, mert tényleg csodálatos érzés együtt aludni. (amúgy a párommal vagyok együtt töltjük az estét, csak aludni megyek be a gyerekszobába este 10-11kor, a gyerek már 7-8 tól ott alszik a szivacson, én csak odabújcizom mellé. reggel meg korán ébredünk, apuka tud tévézni, ha akar, és tud hétvégén pl. tovább aludni, ha úgy tartja kedve.

igaz, a gyerek még csak egy éves, de mivel szopizik is, így tényleg ez a legjobb megoldás szerintem.

de mi ebben a fura? szerintem a világ nagyobbik felében az anyák együtt alszanak gyermekeikkel, főleg a kicsikkel. (pl. Afrika, pl. Japán, de érdemes utána néznie a kétkedőknek. a kiságyat, bölcsőt, mózest bizony nem minden országban ismerik...) itt Európában persze ilyen a kultúra, de igazából, ha ösztönösen döntenének az anyák, és nem a védőnők, anyósok, ha nem a "kiművelt" korábbi generációk adnának tanácsot a nőknek, szerintem nálunk is majd minden anya a gyermekével összebújva aludna, talán az egész család, apa anya, testvérek egy kupacban aludnának, mert ez olyan biztonságos, természetes, ösztönös döntés.

ismerek olyat, aki a négy éves gyerekével együtt kezdett aludni, mert úgy alakult, aztán nem tudta a kis lurkót kitenni az ágyból :)

nem fog azért elromolni :) mindenki tudja, hol van a helye :)

néha legyen ilyen "ünnepség" de ha úgy érzed, neki a szobájában, neked az urad mellett a helyed, akkor legyen úgy. ha meg egyedülálló vagy, akkor csak azt tedd mérlegre, hogy mi van, ha jön egy új férfi az életedben. milyen érzés lesz a gyereknek, ha mamán osztozni kell, főleg úgy, hogy még az ágyból is ki lesz túrva...

de amúgy nem kell másokra hallgatni. mindig azt kell tenni, ami neked jól esik. hisz repül az idő, felnőnek a gyerekek ... egyszer élünk amúgy is. én pl. szeretem kiélvezni a jó dolgokat... ezért is alszom együtt a kisbabámmal :) :)

Azért nem alszom vele, mert nem igényli és mert nem is egészséges, ha tényleg pl "évekig lóg rajtam". Ez se az új párommal való együttlétnek, se az ő lelkének nem tenne jót. Van saját ágy, saját szoba neki az a birodalma, aludjon ott :)

2,5 alatt eddig 2x jött át, mert épp valami apró kínja volt, de sosem igényelte, hogy éjjel is "pátyolgassam".

Napközben éppen eleget lát, még néha sok is vagyok neki szerintem :) 2-es voltam

"megmondom őszintén, hogy nem érdekel az se, ha a kapcsolatom rovására megy hogy a kicsikém mellett alszom el és ébredek, mert tényleg csodálatos érzés együtt aludni."

Te beteg vagy.

Szegény gyerek.

Utálom az ilyen "anyákat".

Szerintem titeket kellene orvosnak látnia, mert egyértelmű, hogy csak a saját komfortérzetetek kedvéért használjátok a gyereket, nem törődve azzal, hogy milyen gondot okoztok neki.

Nem is értem, hogyan merülhet fel valakiben az, hogy na, most ő magányosnak érzi magát, de sebaj, ott a gyerek... Az a szerencsétlen is megszokta a saját szobáját, saját ágyát!

Az meg még annyira sem normális, aki hagyja, hogy rámenjen a párkapcsolata, de ő csak azért is a gyerekkel alszik. Amellett, hogy megnyomorítja egy életre a gyereket, még mártírt is csinál magából, hogy majd később a gyerek fejéhez vághassa, hogy "én mindent feladtam érted!".

Holott a gyereknek is inkább az lenne az érdeke, hogy normális, kiegyensúlyozott családban éljen, nem pedig az, hogy őt használják valamiféle vigasznak, mikor az anya épp depresszióba esik, vagy pusztán azért, mert ő egy turbóanya.