Úgy gondoljátok hogy a megfelelő férfinak szültetek gyereket? Őszintén!

Én is úgy gondolom ahogyan a kérdező, tehát nem vagy egyedül, és meglehetősen egyszerű nézetnek tartom az előttem szólók erre vonatkozó véleményét. Egy Apa nem kizárólag attól Apa, hogy közreműködik a gyermek nemzésénél, hanem elsősorban attól Apa, ahogyan gondját viesli, neveli, támogatja a gyermekét a születést követően. EGy Anyának sem szűnik meg a szüléssel a kötelessége, sőt, utána kezdődik csak el igazán az Anyaság, és az Apaság is. Nem?

Visszatérve kérdésedre, nálunk kicsit hullámzó a helyzet, sokszor előfordul, hogy összekapunk, de összességében pozitív irányba billen a mérleg serpenyője. Ha rosszabb lesz/lenne, akkor igen, inkább elválnék.

Igen, én is úgy gondolom, hogy sikerült a nekem legmegfelelőbb férfit választanom, rengeteget segít a kicsi körül. Mai napig sem tudom elképzelni, hogy mással nevelgessem a kisfiamat:)

Viszont ha nem lenne jó apa, és jó társ, akkor megpróbálnám megjavítani, ha nem menne, akkor lehet én is elválnék.

Szerintem is összefügg, hiszen azt azért sokszor nehéz előre borítékolni, mit hoz ki az apaság egy hapsiból. Lehet hogy meglepően jól reagál és tökéletes lesz minden de az is lehet hogy pont ellenkezője.

És ez csak akkor derül ki mikor már OTT van a baba és ő apává vált...előbb ezt azért nehéz megítélni, jó persze alapdolgokat azért lát az ember (mondjuk hogy durva, agressziv, vagy iszik meg ilyesmi) de olyan is van hogy minden rózsaszin, nagy a szerelem, aztán a gyerekkel meg csak nem úgy törödik ahogyan azt az ember lánya elképzelte...

Szóval sztem is összefügg.

De mindazonáltal én is a megfelelő embernek szültem,2 babát is.

Ha el is válunk valaha az nem az apaságának a következménye lesz.

Bár én imádom és sose válnék el tőle :)

NEM!!!

Már akkor lelépett mikor terhes voltam. De a babámat imádom és eszemben sincs rajta megbosszulni az apja viselt dolgait.

Igen :) Mert olyan igazi férj és apa tipus, gondoskodó, jófej, vicces, türelmes, szorgalmas, segitőkész, és nekem még be is jön :)

De hozzátenném, hogy ő a 2. férjem, és ha az elsőnek szültem volna is örülnék, mert nem azért éltem az elsővel, hogy utána utálkozzak, hanem mert benne is volt akkor valami megragadó. Persze babával nehezebb a döntés, igy arról nem tudok nyilatkozni, elváltam volna-e, ha lett volna gyerekünk.