Miért alakult ki ez a nagyon erős tendencia? Nevelés, szobatisztaság kérdések

hogy mindent h.lyeségnek és károsnak kiáltunk ki, amiket és ahogyan régen szüleink, nagyszüleink csináltak? Hogy minden nevelést és iránymutatást a gyerek lelki károsodásának és személyiségfejlődésében akadálynak kiáltunk ki? Mindenhol ezt látom, minden téren (babasírástól a hozzátápláláson át a nevelésig). Persze a tudománynak, kutatásoknak vannak olyan új eredményei, amiket érdemes megfogadni, mert bebizonyítottan káros lehet, de úgy látom, a szülők nagy része átesett a ló másik oldalára, és azt tartja, hogy mindent maximálisan rá kell hagyni a gyerekre, nem kell tanítani semmire, majd mindennek eljön magától az ideje, majd magától rájön stb.

Amiért most kibukott belőlem a kérdés, éppen a szobatisztaságra nevelés lépéseinek olvastam utána, és itt is, és minden fórumon azt látom, sőt, online "szak"lapoknál is, hogy nem kell erre tanítani, hagyni kell, majd magától rájön, megtanulja, nem szabad semmit tenni, és amin végképp ledöbbentem, hogy 2 éves kor alatt semmiféleképpen sem szabad elkezdeni, mert lelkileg károsul a gyerek. És hogy nagyanyáink is milyen hülyén csinálták, hogy korán ráültették a gyereket a bilire, és lehet, hogy másfél évesen már szobatoszták voltunk, de az nem is igazi szobatisztaság, mert egy ekkora gyerek ezt még nem képes felfogni, és igenis hagyni kell 2-3-4 éves korig pelenkában, mert úgy jó neki. Előtte rettegni fog a bilitől, kudarcélménye lesz, rá van erőszakolva stb stb.

Én anyukám tanácsára azóta ültetem bilire, amióta megtanult ülni (7 hónapos kora óta). Minden pelenkázásnál ráültettem a bilire, és ha éppen belesikerült, akkor örömtáncot jártunk. Ez még természetesen sosem volt tudatos, de örült annak, hogy örülünk. 13 hónapos korára elkezdte jelezni, hogy pisi, kaki (odajött hozzánk és ütögette a pelenkáját), mi meg gyorsan ráültettük a bilire. Általában már késő volt, de ha mégsem, akkor nagyon örültünk. 15 hónapos korára már mindig időben szólt. Most 17 hónapos és napközben csak akkor van pelenka, ha hosszabb sétára vagy útra megyünk, meg éjszakára. Itthon tökéletesen szól, és minden a bilibe megy balesetek nélkül, és már mondja is, hogy kaka. Sosem félt a bilitől, sőt, mivel korán megszokta teljesen természetes neki, hogy azon ül, még más ennyi idős vagy idősebb gyerekes ismerőseinknél, aki most kezdi el bili szoktatni, egy pillanatig sem marad meg a gyerek a bilin, mert nem érti mire van. Nem érzi kényszernek, sőt, örül annak, hogy szabadon lehet és nem maga alá csinál.

Ennek ellenére mindenki nekem jön, hogy én ráerőszakolom a gyerekre, holott ő még nem érett erre, nem fogja fel, károsodik vele stb. És itt is mindenhol azt olvasom, hogy ez h.lyeség, és mint már írtam, hogy attól még, hogy régen így csinálták, és mindenki korán lett szobatiszta, attól még ez nagyon nem jó. Inkább még 4 évesen is pelenkában szaladgál sok gyerek.

És nagyon sok téren ezt látom, csak most ezt emeltem ki, mert ebben vagyunk. Miért kell mindent elutasítani, ami régen volt? Miért kell mindent ráhagyni egy kisgyerekre?