Miért alakult ki ez a nagyon erős tendencia? Nevelés, szobatisztaság kérdések

Régen nem voltak ilyen jó minőségűek a pelusok, s ha megkérdezel egy ezer éves nagymamát, akkor el fogja mondani, hogy mennyire utálta mosni a pelusokat, s már volt aki ülni nem tudó csecsemőt is bilire ültetett, ami eléggé káros volt.Arra már nem is térek ki, hogy a WC-n eltöltött időknek és a végbélfájdalmaknak,(aranyér) amik később alakultak ki milyen összefüggése lehet.Az én 21 hós kislányomnál sem volt semmi erőszak,amikor pisiltem simán bejöhet, sőt apánál is, pedig neki van piszoárja.Van rajta pelus, de ha kakilni kell és nem fosimosi(amit már nem tud időben jelezni,vagy pukinak gondol),akkor pelusba nyomja.Soha nem erőltettem,vettünk neki bilit és WC szűkítőt(teknősbékát),ami jobb lett,bilizni nem akart,csak pakol bele.

De te tényleg csak akkor fogod majd azt mondani, hogy nem maradt vissza semmi,vagy nem volt káros hatása a korai bilizésnek, ha már elvégezte az óvodát,ugyanis az éjszakai ágybavizelés is ide tartozik, az bizony pedig még 6 éves korban is előfordulhat.Egy pedagógus anyuka.

Elég nagy különbség van a való élet és az internet között.

Az én lányom 2,5 éves. Próbálkoztunk tavaly nyáron a szobatisztasággal, nem ment. Most pedig sokszor magyarázkodnom kell, hogy hogyan lehet az, hogy MÉG MINDIG pelusos, pedig már milyen idős.

Azt próbáltuk neked megmagyarázni, hogy az, hogy 10 hónaposan nem hisztizik, nem nagy szám, ahogy az sem tragikus, ahogy az ha egy 2 éves még nem beszél. Nekem pl, az egyik alig szólt pár szót 2 évesen, a másik meg már mondókázott. Akkor most milyen szülő vagyok, nemtörődöm vagy szuper? (Elárulom: egyik sem.)

Tudod, a gyereknevelésnek vannak néha nagyon nehéz pillanatai, és könnyen előfordulhat, hogy nehezen megoldható problémákkal találod magad szemben. Veled is meg fog esni, és hidd el, nem fog hiányozni a sok hozzá nem értő megvetése.

Kedves Tica,

A 10 hónaposoknak gyakorlatilag nincs effektív akarati életük, az a definitív "hiszti" (dac) abszolút nem jellemző náluk, amiről írsz, ezt írták a csajok is, erre reflektáltak.

Jelenleg te voltál az egyébként, aki az autoriter szülőképet píároltad picit, nem mi azok, akik téged megbántottunk.

Egyebekben: soha nem ütöttem meg a lányom, sem én, sem a férjem, sem úgy, hogy fájjon neki, sem úgy, hogy "csak megérezze", sem kézre, sem sehová. Ennek ellenére önálló, szabálytisztelő, nagyon jófej gyerek.

A legtöbb vita a szülők között abból fakad, hogy hiszik, a gyerek ilyensége-olyansága az ő érdemük vagy bukásuk. Ha hagynánk picit a gyermekeket megnyilvánulni, és nem az őrült megfelelni vágyás szellemében nevelnénk őket, hanem a valós igényeikhez igazodva, akkor könnyebb volna még a fórumozás is itt, ezen az oldalon.

És hogy miért van ez másként, mint régen volt? Én örülök, hogy sok dolog másként van, mint régen volt. Az átlagos magyar népesség mutatóit tekintve (öngyilkosságok, devianciák, pszichés egészség) nem vagyok benne olyan totál biztos, hogy nagyanyáink mindent jól csináltak...

Még két megjegyzés ehhez:

- SEMMI nem múlik azon, hogy mikor lesz egy gyerek szobatiszta, ennek megfelelően a téma ész nélküli nyomatása szerintem indokolatlan.

- SEHOGYAN nem lehet megtanítani egy gyermeket beszélni. Lehet neki mondókázni, és kell is, lehet hozzá sokat beszélni, és kell is, de léteznek kései beszédefejlődésű gyermekek, akiknél NEM SZABAD erőltetni a dolgot (láttunk már elektív mutizmussal küzdő gyereket, aki azért nem beszélt egy idő után, mert anyáék a teljes megsemmisülés és az agyérgörcs állapota között ingáztak, amikor 2 évesen még nem dumált összetett mondatokban). A férjem gyermekneurológus, mint írtam, a szakmai protokoll az konyhanyelven, hogy a gyerek nem szorul kezelésre egészen 3 éves koráig - ha eddig nem szólal meg, nem tekintjük kórosnak negatív fülészeti lelet és durva neurológiai gócjel hiányában.

Sok dolgot elég sarkosan látsz Tica, és ez nem biztos, hogy ideális hozzáállás.

Tica

Nem ítélkezünk, csak lehet hogy több tapasztalatunk van mint neked..Azért ez nem egy és ugyan az!!!

Szerintem mindenki aki válaszolt neked elmúlt 1 éves a gyereke..Nekem is...ezért írtuk..senki nem akart megbántani én biztos vagyok benne, csak egyszerűen értsd meg, hogy azért mert most a 10 hónapos babád egy angyalka, ez nem jelenti azt hogy pl 15 évesen is még az lesz, vagy akár fél év múlva!!!

És ismétlem tapasztalatból beszélünk, nem ítélkezésből!!!

Ha ítélkeznénk azt mondanánk hogy rossz anya vagy, de ahogy olvastam ezt senki sem írta..csak azt írtuk hogy ilyen kisbabát ne hasonlíts össze egy 2 év körüli akaratos dackorszakos gyerekkel..

Nos akkor csak hogy éreztessem, hogy tudom miről beszélek: nem a kislányom az első gyerek, akit felnevelek. Igaz a másik gyermek 1,5 évesen került hozzám. Büszkén ki merem jelenteni, jól sikerült az ő nevelése is. Kitűnő tanuló, sportol, jó kedélyű és szófogadó.

Azzal abszolút nem értek egyet, hogy egy 10 hónapos gyereknek nincs akarata.... biztosan ebbe is bele lesz kötve, de az enyémnek igenis van... Meg mindegyiknek, ugyanis akarat nélkül nem tudom hogyan tudna felállni, ha elesik, vagy megpróbálni újra és újra dolgokat. Persze most az jön, hogy ez nem ugyanaz az akartat és a kettő különböző.

Az, hogy mennyire az én érdemem az, hogy a gyerekem jár és sokmindent mondd ennyi idősen? Szerintem nagyon is az én érdemem, mert hiába lenne ő készen rá, ha nem kap ingert, akkor nem lesz belőle semmi. Mert igenis azt látom, hogy sokaknak nagyon kényelmes a gyereket betenni a tv elé, mert addig nem kell vele foglalkozni. És az ilyen gyerekek nem is fognak beszélni, csak későn.... Persze van, aki akármennyit foglalkozik a gyerekkel, akkor sem fog hamar beszélni...

Én nem gondolom itt senkiről, hogy rossz szülő, vagy hogy rossz a véleménye a dolgokról... Nem gondolom, hogy az első hozzászólásomban bármi bántó lett volna Rátok nézve. Az, hogy ki mit vesz magára.... na az már nem az én dolgom.

Én nem vitatom senki "sarkalatos" álláspontját. De azért akkor is had legyen jogom a véleményemhez, ami akkor is az, hogy egy gyerek mihamarabb legyen szobatiszta (nem a bilirekötözős módszerrel, de azért attól még nem lesz lelkileg sérült, ha ennyi idősen ismerkedtetjük a bilivel), tanuljon meg beszélni (szerintem elvárható, hogy egy 2 éves gyerek a gugugágá-n kívül mást is mondjon) és ne legyen agresszív (tehát maradjon meg a szeme-haja-orra annak, aki ölbe veszi)