Éreztétek már úgy magatokat, h csődöt mondtatok, mint anya?

Mindenki követ el hibákat, de ezek a szélsőséges eseteket leszámítva nem helyrehozhatatlanok. Az csak jó, ha van valaki a környezetedben, aki kívülről lát és szól. Apukámnak az a véleménye, hogy a gyereket elég szeretni, és ha ez megvan, akkor akkor hiába hibázunk, nagy baj nem lehet. Nem biztos, hogy teljesen igaza van, de hasonló helyzetekben gyakran juott ez a mondása eszedbe.

Mert igen, én is éreztem, hogy csődöt mondtam mint anya, nem is egyszer. A legutóbbi, és eddig talán legerőteljesebb eset kb. 2 hónappal ezelőtt történt. Akkor a 4 éves fiam annyira botrányosan és szemtelenül viselkedett, amit korábban elképzelni sem tudtam volna, és sajnos a nyílt utcán pofon vágtam. Nem konkrétan a pofontól buktam ki - bár soha előtte nem fordult elő ilyen, és remélem később se fog -, hanem attól, hogy valamit nagyon elszúrhattunk, ha idáig jutottunk.

Nálad mennyi idős a gyerkőc, és mi a probléma tulajdonképpen? Könnyen lehet, hogy olyasnómi, ami nem is akkora probléma, vagy ha az is, nagyon sokaknál előfordul.

Ahelyett, hogy mindig azt mondod "nem szabad!", inkább ajánl j fel másik lehetőséget, amit lehet. Pl, a pocsolyába most ne lépj bele, de mit szólnál, ha elfutnál az oszlopig és én számolnám, hogy milyen gyors vagy! Vagy pl, ha nem akar ebédelni, akkor nem azt mondom, ogy akkor éhen maradsz, hanem azt, hogy milyen színű tányérból szeretnél enni, a pirosból, vagy a zöldből?

A lényeg, hogy érezhesse, van választási lehetősége, dönthet ő a saját sorsáról.

Én mindig így csinálom, nagyon hatásos nálunk.

Az evést minél jobban erőlteted, annál rosszabb lesz. A fiam is nagyon válogatós, de azért sok mindent megeszik. Ha van egy kis időd, ülj le és írd össze, hogy miket eszik meg a fiad. Lehet, hogy kiderül nem is olyan kevés dolgot.

Ha közösségbe kerül, valószínű megváltozik majd a dolog, mert a többiekkel minden jobban esik.

Ha erőlteted, csak azt éred el, hogy utálni fogja az evést, soha nem fog normálisan táplálkozni. Légy türelmes.

A beszéde be fog indulni, ne aggódj. A fiúk később kezdenek általában beszélni, mint a lányok. Nem kell direktbe szavakat gyakorolni vele, elég ha sokat "beszélgettek" séta közben, a játszón homokozás közben, vagy amíg te a házimunkát végzed és Ő körülötted sertepertél. A fiam is 2,5 éves volt, amikor egyik napról a másikra mondatokban kezdett beszélni.

Ajánlom neked Vekerdy tanár úr könyveit, nagyon sokat lehet tőle tanulni.

1. vagyok.

Én ezeket a dolgokat azért nem látom olyan tragikusnak. :) Hidd el, attól nem lesz verekedős egy kisgyerek, ha néha csapnak a fenekére. Én konkrétan egyetlen olyan szülőt sem ismerek, aki soha ne csapna oda, ha már kihozzák a sodrából, mégsem verekedős az összes. Ezt csak manapság nyomják, hoyg lelki sérült lesz a gyerek a popsira csapástól, az ezt megelőző több száz generációnak valahogy nem okozott ez akkora gondot.

A rossz evés sem a szoptatástól van, vannak jó és rosszul evő gyerekek. Ismerek olyat, aki egy percet sem szoptatott, mégis extra válogatós a gyereke, a másik barátnőm meg 2,5 évesen válaszotta el a kislányát, az a gyerek meg mindenevő. Erre inkább azt tudnám javasolni, hogy akármilyen nehéz, próbáld meg félvállról venni, ne ez legyen életetek központi problémája. Tedd elé a kaját, ha eszik, örülünk, ha nem, az sem tragikus. Ez a módszer nálunk nagyon bejött.

A beszédét meg hogyan is fejlesztenéd, ha nem vagy szakember? Ha még 3 évesen se mond majd mondatokat, talán érdemes lesz már szakember segítségét kérni, de te ezzel nem igazán tudsz egyedül mit kezdeni, most még talán nem is kell. Az, amit egyesek javasolnak, hogy ne reagálj rá, amíg nem használ jól formált mondatokat, életszerűtlen és kegyetlen módszer.