Egy gyerekesek, miért csak egyet vállaltatok? Milyen indíttatásból?

Mert elég egynek is előteremteni az anyagiakat.

Mindketten dolgozunk (azaz én most itthon vagyok az 1 éves fiunkkal), de így is örülünk, ha nyugodtan mindent meg tudunk adni a gyereknek.

És nem a luxus dolgokról beszélek, csak egyszerűen ne kelljen a napokat számolni a családi pótlék utalásig.

Most jól megvagyunk, de kettővel már nem lennénk meg így. És azt senki ne mondja, hogy ahol elfér 1, ott van helye még egynek. Mert ugyan olcsóbb a második gyerek, mert tud örökölni szerencsés esetben sok mindent, de mindenképpen kell rá is költeni.

De még változhat az anyagi hátterünk, lehet, lesz még egy gyerekünk, de erre most nem sok esélyt látok.

Így még "kézbentartható" minden.

Mert hármunkra, magunkra kell gondolni elsősorban. Neki kellenek a jó körülmények (egyetemi tandíját fizetni, minőségi étel, stb, asszem, ezt nem kell magyaráznom), nekünk pedig ugyanúgy kellenek azok a dolgok, ahogy korábban éltünk. Nekem pl. fontos, hogy tudjak venni magamnak havonta egy-egy ruhadarabot, és rendelni ételt, amikor kedvem szottyan, bármikor költhessünk kiállításra/mozira.

Az egyik oka tehát a pénz volt, a másik pedig, hogy vissza akartam menni dolgozni hamar. A pici születése után úgy éreztem, nagyon nehéz megmaradni a szakma felső harmadában, és nagyon hiányzott is a szellemi munkavégzés.:) Az a király az egészben, hogy a munkahelyemen van már napközi bölcsi.:)

30N

tök élveztem az itthon töltött 2,5 évet :) komolyan, hiányzik :)

de olyan jó most... ő oviban, én dolgozom, van pénzünk, meg tudok neki adni mindent, hétvégén csavargunk, este együtt vacsizunk, nincs hiszti, nincs balhét, szépen összecsiszolódtunk.

nagyon szeretnék még egy babát, de annyira jó most minden, hogy valahogy csak tolom magam előtt.

férjem is így van vele szerintem, sokat beszélünk róla és mindig arra jutunk, hogy várjunk még kicsit :S

2 évesen bölcsibe ment én vissza dolgozni,és azt hittem minden rendben lesz.Aztán betegeskedett,állandóan beteg volt,kórházban feküdtünk több alkalommal,fel kellett adnom a munkát,őt is kivettem a bölcsiből,és most majd oviba fog menni,kérdés az,hogy bírja e majd az immunrendszere.Ha nem,akkor marad még 1 évet itthon,és én is vele,munka nélkül,egy fizetésből...

Akkor döntöttem el,hogy nem lesz még egy mikor fél év alatt 4.-jére kerültünk kórházba,a lányom teljesen kiborult már,és azt mondtam,én még egyszer képtelen vagyok ezt végig csinálni.

Ugyanakkor majd megveszek még egy gyerekért,de nem csak,hogy nehéz így hanem még majdnemhogy egyedül is vagyok rá,párom rengeteget dolgozik,alig tud segíteni.Szóval ezért.

Mert úgy érzem, nekem egy gyerekre van csak kapacitásom mind lelkileg, mind fizikailag. Furán hangozhat, de azt gondolom, annyi gyereket kell vállalnom, amennyit akár egyedül is fel tudnék nevelni. Nekem sincs segítségem, és azt hiszem, túl komolyan veszem a gyereknevelést, túl nagy felelősségnek érzem, amivel így még meg tudok bírkózni.

Másrészt én is szeretem a munkámat, és az anyaság mellett szeretek nő és ember lenni, a barátaimmal találkozni, beszélgetni…