Teljesen kikészülök lassan az anyósomtól, mióta megszületett a kicsi. Ti mit tennétek a helyemben?

Az anyósom hosszú évek óta alkoholista,de nem ismeri be magának.A lakásukat nem tartja tisztán,van hogy ugyanazt a ruhát hordja az apóssal hónapokig,cigiznek a lakásban...Ennek ellenére minden hétvégén mióta megszületett a kicsi(6 hónapos) el kell vinni hozzájuk,mert különben megsértődnek.A kicsi mióta megszületett összesen 2szer voltak nálunk,elvárják,hogy mindig mi hordjuk hozzájuk a kicsit,pedig egy városban lakunk.Karácsonykor is elmentünk hozzájuk a családi ebédre,délután meg hazzajöttünk,mert már nagyon nyűgös volt a kicsi,akkor volt 7 hetes.Másnap leordibálta a fejünket,mindennek lehordott minket(az hozzáteszem hogy részegen),a sógoromékat ugyanúgy,nagyon össze is vesztünk,mivel nem tetszett neki,hogy csak olyan kevés időt voltunk náluk.A párom viszont az anyjának adott igazat,rögtön rohant hozzá bocsánatot kérni(pedig szerintem az anyósnak kellett volna bocsánatot kérni,hisz ő ordibált velünk).Én 2 hónapig nem is mentem hozzájuk,csak a párom vitte a kicsit,mert kijelentette a párom,hogy nem tilthatom el az anyjától a kicsit,még ha ilyen részeges is.Most egy ideig el voltunk az anyóssal,ignoráltam őt,de múltkor már megint feldühített,mert kijelentette,hogy ha másfél éves lesz a kicsi én szépen menjek vissza dolgozni,ő akar a kicsivel lenni.Én viszont még ha rá is szorulnák a munkára,nem merném rábízni,mivel még ugyanazon a napon szokás szerint részeg volt,a kicsi meg megcsúszott a kezében én meg majd szívrohamot kaptam.A párom persze megint az anyját védte.Tegnap meg megint részegen hívott minket,hogy miért nem vittük a kicsit,pedig előre szóltunk,hogy nem tudunk menni,mert köszönteni mentünk és egy esküvőre is gratulálni.Ma pedig a dédszülőkhöz készültünk,de nem tudunk elmenni,mert muszáj elvinni a kicsit az anyóshoz.Én már teljesen kivagyok,mikor menni kell hozzájuk,félek,hogy részegen,nehogy valamit ártson a kicsinek,megint kiboruljon...A párommal is egyre többet vitatkozunk az anyja miatt,de ő állandóan védi.Egyszerűen hiába próbálok erről beszélni a párommal,ő leállít,hogy "ezt most hagyjam abba,nem akarja felhúzni magát".Mindjárt itt a kicsi keresztelője is,már előre félek,hogy ott is mit fog lerendezni.Ti mit tennétek a helyemben?Minden nap,mikor a kicsi alszik,az anyós miatt sírok,már nem bírom tovább.Már megfordult az is a fejemben,hogy egy ideig elmegyek a kicsivel az anyumhoz,hátha a párom észhez tér és kiáll mellettünk.Szeretem őt nagyon,a párom sem tudna nélkülünk létezni,imádja a kicsit,de sajnos nagyon anyás is a párom.Én ezzel tisztában voltam,hogy nagyon anyás és hogy alkoholista az anyja,de én is és a párom testvérei is azt hittük,hogy ez változni fog,ha megszületik a kicsi,de nem így lett.Bocsánat,ha egy kicsit hosszúra sikeredett,de jól esett végre mindezt kiírni magamból.