Otthonoktatásról mi a véleményed?

Szerintem nem jó ötlet.

Egyrészt nem tudja, hogyan működik a közösség, a társas kapcsolatok, másrészt tanári végzettséggel se tudnám azt és úgy megtanítani, amit ezek a gyerekek tanulnak. Nyilván a kényszer nagyúr, és akkor menne, de alapesetben biztos nem lennék olyan hatékony.

Ezen kívül az itthoni közegen kívül rengeteg tapasztalatot, ismeretet szed fel, amit nem feltétlenül az iskolában kap meg.

Utolsó mondatom magyarázata.:)

Arra gondoltam, hogy pl. a lányom egy hónapja busszal jár. Szinte kinyílt előtte a világ, azóta egyrészt a menetrendeket nézi, másrészt a google maps-szal a világot. Városokat, Földet, tengereket, óceánokat, országokat. Ezeket nem az iskolában tanulta, hanem valahonnan jött magától.

Ehhez kell egy apuka, aki finanszírozza, mert anyukának fel is kell készülnie arra amit tanít. Én csak kiegészítésként tanítgatom otthon a gyerekeket, hogy olyat is megadjak amit a suliban nem kapnak meg, de ez is komoly feladat, hogy a neten utána nézzek, nyomtassak, stb. Plusz a foglalkozás, házimunka.. és ezek csak egy-egy kis dolgok, ha mindent nekem kellene tanítanom, az hatalmas meló lenne. Tanítás, anyaggyűjtés, házimunka, stb... El is ment az egész nap.

A másik ok az, ami miatt ellenzem, hogy ha valaki nem tanár hanem Átlag Anyu, akkor egy idő után nem tudja a tananyagot rendesen átadni. Én nem vagyok tökhülye, jó tanuló is voltam, de akkor sem tanár. A gyerekeknél úgy 4. osztály után látom, hogy én kevés lennék ennek az oktatására, hogy egyformán jól tanítsam a környezetet, a matekot és magyarázzam a magyar nyelvtant. Továbbá a történelem se csak annyi legyen, hogy olvassa el a könyvet.

A társas kapcsolatok is jó ha vannak a gyerekeknek, ha megszokják, hogy a közösségben vannak barátok, vannak nehezen kezelhető társak, hisztisek, bunkók, figyelmesek, hazudósak, segítőkészek.... egy munkahelyen később ezeket mind tudni kell kezelni, a konfliktusokat megoldani. Üvegbúra alatt védetten nem jó nevelni.

Ha megengeded, én leírom, hogy mi miért választottuk az otthonoktatást, ez talán tartalmazza a véleményemet is.

Mi keresztény éledmódot élünk, ez az otthonoktatás módját is nagyban befolyásolja. Két gyermeket,

egy 4 és fél éves fiút és egy 6 hónapos leányt oktatunk otthon.

Azért döntöttünk az otthonoktatás mellett, mert:

- A család keresztény életmódot él, szerintünk az állami oktatási intézmények nevelési elvei (annak hiánya) nem összeegyeztethetőek a keresztény életmóddal. Eddig nem találtunk olyan magán okatatási intézményt, amely eleget tett volna elvárásainknak.

- Eddig a nagyobbik gyermek több okatatási intézmény tanulója volt (óvoda) ez idő alatt inkább negatív mint pozitív irányban változott a gyermek viselkedése, személyisége. (erőszakosabb lett, durvább, szókincsébe belekerültek trágár kifejezések és a roma kisebbség beszédére jellemző kifejezések, az érdeklődési köre gyökeresen megváltozott: videójátékok, gyermekek számára nem megfelelő filmek, mobiltelefon, verekedés, másoknak való szándékos fájdalom okozás, kár okozás. Illetve olyan „hősöket”, példaképeket kezdett követni, amelyektől azelőtt igyekeztünk megóvni őt: Pókember, Batman, szörnyek...stb)

Az óvodai és az otthoni nevelés között ez időben olyan mértékű volt az eltérés (ellentét), hogy ahhoz a gyermek nem tudott alkalmazkodni.

Én azt gondolom, hogy az otthonoktatás nem cél, hanem megoldás egy problémára (fentebb leírt).

Hogy meddig akarjuk otthonoktatni a gyermekeket? Addig, amíg el nem jutnak egy olyan szintre (értelmi-szellemi) ahol már tudják, hogy mi a jó és a rossz és döntést tudnak hozni azzal kapcsolatban,hogy megtesznek -e valamit, vagy nem.