Mi lehet annak az oka, hogy ennyi anyuka szaladgál a világban, aki képtelen, vagy nem akar ösztönből nevelni?
Örülnék, ha nem borulna a bili, mert nem gondolom, hogy rossz anyák, inkább az okokat keresem.
Itt (meg máshol) kérdezgetik a nyilvánvaló dolgokat.
Írok pár példát: "Ha cumit adok a gyereknek, le fogom tudni szoktatni róla?" "Baj, ha a gyerekem nappal nem 1.5-2 órát alszik, mint a kortársai, hanem 3-t? Amúgy éjjel szépen alszik." De ami most kiverte nálam a biztosítékot: Felvegye-e másfél éves gyerekét, vagy túlságosan hozzászokik?
Mi a fene történt? Estig sorolhatnám az ilyen eseteket. Persze, bennem is felmerülnek kérdések, de azért ezek nagyon meredek elbizonytalanodások, nem?
Mi ennek az oka? A család ráhatása, az, hogy a védőnő-orvos páros mást- mást tanácsol esetleg? Vagy mi? Miért nem hallgatnak ilyenkor magukra. Annyira sokfélék vagyunk mint ahogyan a gyerekeink is. Nincs jó meg rossz. NYilván nem arra gondolok, hogy valaki veri-e e gyereket. De van, aki együtt alszik, van aki cumiztat és van aki hagyja, hogy az ujját szopizza. Nincs rossz megoldás. ÉS mindenkiben felmerülhet kérdés, mert igenis a gyermeknevelés nagy meló és felelősség, de ilyen nyilvánvaló kérdésekben miért nem hallgat magára az ember, miért itt kérdezi meg, nem tudja a választ, vagy csak megerősítésre vár? Remélem az utóbbi...
Igen-igen. Ez jó, józan paraszti ész. Erről beszélek.
Most el kell tűnnöm, de jövök még és nagyon szívesen olvasnám a gondolataitokat erről.
válasza: válasza:Nemsokára szülök, első gyerek. FElkészültem rá, hogy sokszor teljesen tanácstalan leszek. Szerintem nevelési kérdésekben bízni fogok magamban, de fizikai egészséget érintő kérdésekben lehet, hogy hatvanszor fel fogom hívni a gyerekorvost.
Szerencsére a férjemnek már van egy gyereke, ő az a típus, aki mondhatni anyja volt, ezért nagyon gyakorlott. Rá tudok támaszkodni. Hogy őt állandóan szondáztatni fogom, hogy jól csinálok-e valamit, az is biztos.
válasza:(a 14. hozzászóló vagyok megint)
Igen, jól érted, nem ösztön az, amiről te beszélsz, hanem egy egészséges, erős énképből eredő határozott vélemény, aminek leggyakrabban az az alapja, hogy téged jól nevelt az anyád.
Ösztönös az, hogy az embernek megindul a tejtermelése a szülés után, viszont mi emberek remekül el tudjuk nyomni az ösztöneinket, pl. ha egy nő undorítónak találja a szoptatást, akkor lehet, hogy ettől nem is lesz teje. Tehát az, hogy szoptatni fog-e vagy sem, nem ösztönös dolog.
Kerestem neked erről egy cikket, ahol pszichológus is megszólal a témában, ezt gondolom én is:
„– Ösztönről akkor beszélhetünk, ha van egy kulcsinger, és arra automatikusan jön is a válasz. Ez a természet rendje. Az állatoknál még működik, például a kutya, ha maradt csont a tányérján (itt ez a kulcsinger), akkor azt elássa (ez pedig a válasz). Még akkor is, ha lakótelepi lakásban van, és csak a földet kaparja, mert ez szimplán biológia.
Az embereknél ez már nem így működik, az anyai vagy a szexuális ösztön nem ilyen könnyen kiváltható. Sőt, már az emberszabású majmoknál megfigyelték, hogy ha a kismajmot elszakítják az anyjától, később képtelen lesz anyává válni. Hiába van ösztöne, nincs mintája.
Tévhit, hogy az anyaságnak hormonális alapjai vannak. Természetes, hogy a nő hormonháztartása megváltozik, ezért is képes teherbe esni, szülni, szoptatni, de ez még bőven kevés ahhoz, hogy fel is nevelje a gyerekét. Az anyaság tanult dolog, amit alapvetően az határoz meg, hogy milyen mintát láttunk magunk körül (mit hallottunk, olvastunk).”
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!