Mi lehet annak az oka, hogy ennyi anyuka szaladgál a világban, aki képtelen, vagy nem akar ösztönből nevelni?

Szia!

Bocsi hogy kiakasztottalak a kérdésemmel, nem volt szándékos :) Én írtam a felvegyem-e a másfél évesemet. Tudod csak érdekel más véleménye is, hogy ki hogy csinálja a dolgokat. Itthon mondják hogy ne vegyem fel mert hozzászokik, én fel szoktam venni ( bár már ráment a derekam, sajnos). Csak szeretném tudni másnál ez hogy ment, nem-e szokott hozzá a baba, meg ilyenek.

Gondoltam hogy ez a fórum azért van ha segítséget kérsz valamiben amiben elbizonytalanodtál akkor itt megteheted.

Kérlek ha zavar a kérdésem akkor ne foglalkozz vele, köszönöm szépen! És szép napot kívánok neked! :)

Szia! Szerintem több minden okozza ezt a bizonytalanságot. Egyrészt ma már elég ritka, hogy együtt éljen a nagyobb család, így nincs segítsége a nőknek, nem tudják megkérdezni egyszerűen mondjuk az anyjukat, hogy mit tegyenek valamilyen helyzetben. Másrészt, amikor mi voltunk gyerekek, már akkor sem igazán dívott az igazán nagy család, ahol látta volna gyerekkorában a leendő anya, hogyan kezelik a csecsemőket.

Nincs tehát „autentikus”, hiteles forrás és minta a gyereknevelésben, van viszont százféle elmélet, irányzat, ilyen-olyan könyvek, amelyek sokszor ellentétes dolgokat írnak – ebben elég nehéz eligazodni.

Harmadrészt: a gyerekekről, gyereknevelésről alkotott kép nagyon megváltozott az utóbbi száz évben, sőt, anyáink ideje óta is. Triviális példák: az én szüleim generációjában még azt nyomták, a tápszer király dolog, és kvázi le akarták beszélni az anyákat a szoptatásról – ma meg fordítva gondoljuk; a (kisebb-nagyobb mértékű) verés általánosan elfogadott gyereknevelési módszer volt – ma már azért sokan azt gondolják, hogy nem az.

Bár nem kapcsolódik teljesen szorosan ide, de én nemrég csodálkoztam rá, hogy a gyerekkoromban vagy hamarabb készült filmekben simán dohányoznak a szülők a gyerekekkel egy szobában, pl. vacsi után rágyújt az apuka, míg a gyerekek még esznek. Mert ez volt az általános, nem gondolkodtak azon, hogy mik a „passzív dohányzás” ártalmai meg rossz minta gyereknek a cigizés. Ma azért már ez nem dívik (nyilván van, ahol igen, de szerintem az átlagszülő nem mérgezi a gyerekét).

Negyedrészt: szerintem nincs olyan, hogy ösztönből nevelés. Ösztön az, hogy megvédem a gyerekemet, akár az életem árán is, ha úgy adódik, de az, hogy mennyit aludjon délután vagy a cumizásról hogyan szoktassam le, nem ösztönből jön. Ezekhez vagy vannak mintáink, amiket elfogadunk vakon és követjük őket, vagy nincsenek, akkor viszont jó esetben keresnünk kell valakit, akiben megbízunk, és elfogadjuk a véleményét (anya, anyós, nővér, barátnő…), ha pedig nem találunk ilyet, akkor könyvekből próbálunk okoskodni, és a neten kérdezősködni (ez a legrosszabb, hiszen ismeretlen emberek írhatnak bármilyen marhaságot).

Manapsag nem "nevelik" az embereket onallosagra. Mindig mindenre megvan, honnan es kitol kerj tanacsot, akik elvileg felelossegteljesen valaszolnak.

Es ennek koszonhetoen valahogy hatterbe szorult a "jozan, paraszti esz". Pedig ez sokszor hasznosabb, mint az a rengeteg szabaly es iranyelv (nemelyik jo, nemelyik elavult, nemelyik karos, stb), amit mindenkire egysegesen ra akarnak eroltetni.