A várt babának szinte semmije nincs meg, ezt túl lehet élni?

apuka elhagyott terhesség alatt, eléggé zilált családból származom(szinte nincs senkim)magyarán segítségem majdhogynem nulla. de ehhez még erős is vagyok lelkileg, semmi önsajnálat.

de olyan szegény embert az ág is húzza effektusban élek

kudarc kudarc hátán és nem tudom mit tegyek, hogy ez az ördögi kör megszűnjön végre.

semmi nem jön össze, ha intézek valamit, a végén fel kell adnom (nem tudok lakást felújíttatni, rossz babakocsit-használt vettem, a gyereket nem tudom beletenni, így hát babakocsim sincs, kiderült, hogy tartozásom van, amiről nem tudtam, azt kell intéznem, hogy engedjék el, nem kapok még mindig munkáltatóit, hogy hitelhez jussak, kórházi cucc nincs elkészítve (megláttam a betét árakat és elájultam), de mindjárt szülök, pelenka egy szál sem, mert ami olcsó az nagy kiszerelésű kocsi híján nem tudom elhozni, így vehetem a drága kisebbet, a gyerek nevét még most sem tudom, meg sorolhatnám még)

én kezdek belefásulni abba, hogy semmi nem megy simán, sőt nemhogy simán, hanem sehogy.

és arra gondoltam , ha jönne most a baba, így hogy minden még a szoba közepén van (úgyvolt festés lesz, de nem lett), hogy még pelusa sincs, azért csak nem halnánk bele, nem?

szóval olyasmi van, amikor minden összeomlott, mint földrengés után, romok és por mindenhol és ebben bújna elő a talajban egy kisvirág. az még nem a világ vége ugye?