Miért nem merem senkire rábízni a lányom? Bővebben.

Szerintem nem csinálsz bolhából elefántot. Én is csak akkor tudok nyugodtan lenni, ha jó helyen vannak a gyerekek, biztonságban, és nem rontják el a nevelésemet.

Próbálj meg határozottabb lenni nagyapával szemben is, az apjáról nem is beszélve! Mi az, hogy nem úgy csinálja, ahogy Te mondod?!

A Te nevelési elveidet kell követni és betartani, ez a babysittertől elvárható, akár pénzért megy, akár nagypapa vagy más rokon. Értesd meg velük valahogy.

Az én lányom még csak 6 hós, de nagyiék sokszor jönnek unokázni.

Anyósomra simán rábíznám, de apósomra nem merném. Hajmeresztő dolgokat csinál játék címén a gyerekkel. És eszébe sem jut, hogy mindez rosszul sülhet el.

Miért nem alszik nálatok a nagypapa? Akkor a hely miatt legalább nyugodtabb lennél.

Amúgy ezzel én is így vagyok mint te, pedig én még nem is nagyon hagytam el, max. fél-10 órára mással. Akkor is inkább az apjával, mert vele jól elvan, figyel rá és tisztába is teszi.

Bár egyszer este, fürdetés után a pizsit újra levette a gyerekről.

A nagy viháncolás közepette ugyanis elfelejtette ráadni a pelust... :-)

Hát én lehet most más véleményen leszek. Amiket itt felsoroltál, egyik sem tragédia! A lányom 19 hónapos. Égette meg már a kezét a forró sütő, rántotta már magára cd állványt, úgy hogy rajta landolt (ki volt kötve, de a madzag elszakadt), előfordult, hogy délután elfelejtettem kicserélni a pelusát és mire észbe kaptam tocsogott a pisibe, a nagypapa is adott neki édességet, pedig én kértem, hogy ne tegye! Sőt a lányom már esett le lépcsőről, ágyról, fotelró és minedzt úgy, hogy én voltam vele és nem más. Már ne is haragudj, de Te otthon követed a gyereket mindenhova és még soha nem történt vele semmi a felügyeleted alatt?

Úgy nem nőtt fel még egy gyerek sem, és nem is fog, hogy ne történjen kisebb nagyobb baleset. Én pl a fotel tetejéről estem le és megfejeltem az asztalsarkát kiskoromban, mindezt anyukám felügyelete alatt.

Nem szabad félteni őket mindentől és mindenkitől, mert annál rosszabb. Jó úton haladsz affelé, hogy majomszeretettel szeresd a gyereket! Néha bizony el kell engedni őket kicsit, nekünk anyukáknak pedig kikapcsolni és szórakozni.

A nagyszülőknek pedig míg világ a világ az a dolguk, hogy elkényeztessék az unokát és mindent megengedjenek nekik! Attól hogy egy este ott marad a nagypapával és esetleg még csokit is kap vagy odacsípi az ujját valahova még nem fog összedűlni a világ. És a kicsinek sem lesz semmi baja!

Menj szóakozni és néha engedd hogy a nagyszülők kényeztessék a gyereket!

Nagyon sokban igaza van az előttem válaszolónak!

Ugyanakkor megértem a kérdezőt is, és neki is igazat adok!

Nehéz ezt nekünk olvasónak egy írásból átérezni, és nem is az a lényeg, hogy ráborul-e a CD állvány a gyerekre, vagy tocsog-e a pelus. (Pont azért, mert ilyen egy anyánál is megtörténhet) Itt a bizalom a lényeg, és a kérdező nem tud megbízni sem a nagyszülőkben, sem a férjben. Azért, mert már annyiszor leszerepeltek.

Én sem bízom pl. az anyósomékban, főleg apósomban nem. Pedig felneveltek 2 gyereket, de olyan családi sztorikat hallok, hogy hajmeresztő, és azt mondom, csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy épségben felnőttek a páromék, nem pedig a szülői odafigyelésnek. És sajnos az unokájukhoz is ilyen lazán állnak hozzá, nem is fog náluk nyaralni egyedül a gyerek mindaddig, amíg már elég esze lesz ahhoz, hogy saját magára vigyázzon. (Ez lehet hogy durván hangzik,de a férjem is egyetért, és ez azért sok mindent elárul)

13.26-os vagyok.

Valóban én csak arra reagáltam, amit a kérdező leírt.

Gondold végig magadban, hogy abszolut nem bízol bennük, vagy csak a kis balesetek aggasztanak? Azért azt nem hiszem, hogy a gyerek apjában abszolut nem bízol! Mint már írtam a kis édességbe nem fog belehaln a gyerek. Vagy készítsd ki, hogy mit ehet míg Te nem vagy otthon.

Valakiben mégis muszáj egy kis bizalmat lelned, mert az szinte kivitelezhetetlen, hogy 3-4 éves korig nonstop a gyerekkel legyél. Neked is szükséged van kikapcsolódásra, pihenésre.

De hogy lássátok, hogy nem bántani akartam a kérdezőt a soraimmal, nekem is van ám mumusom. Az anyósomra még soha nem bíztam a gyereket. Nem bízom meg benne azóta mióta a lányomnak 5,5 hónaposan romlott, illetve lejárt szavatosságú sajtott adott, modván, ő megkóstolta és semmi baja. Na azért ez más tészta, mint egy kis ujjbecsípés, vagy forró sütő fogdozása.

Anyukámék is hozták már úgy haza a bébit, hogy csupa lila folt volt a lába, mert esett kelt az udvaron, vagy bibi volt a kezén és még sorolhatnám. Ezek miatt az apróságok miatt még nem kell a nagyszülőkben elveszteni a bizalmat. Hiszen nem akarnak rosszat a gyereknek, és a kicsinek is jobb ha a saját bőrén tapasztalja, hogy pl a sütő forró. A lányom azóta nem megy a közelébe, ha be van kapcsolva, mióta megégette a tenyerét.

Ismerős a helyzet.

Bár az én fiaim már nagyok, 6,5éves a kicsi és 8 éves a nagy.

Amikor még a nagyobbik mászni tanult nem egyszer ők vigyáztak rá. Akkoriban apósom valami elhagyatott helyen volt portás , és töltött gázpisztolyt tartott otthon a szobában az asztal alatt. Nekünk kellett szólni, hogy ne asztal alatt tartsák a gázpisztolyt, ha ott vannak a gyerekek. Főleg annyi idősen a fiam mindent a szájába vett. Jobb is nem belegondolni, hogy mi lett volna, ha mi nem szólunk nekik.

Ennek ellenére nekik állt feljebb, hogy szólni mertünk, és apósom meg is jegyezte, hogy miért mi baj lehetne?

Egyszer épp rutinvezetésen voltam, és anyósom vigyázott a fiúkra. A kicsi leesett az ágyról de.11-kor.

Délután 3-kor, majd este 7-kor hányt otthon. Nem szólt róla, csak este 1/2 8-kor hívott hogy leesett az ágyról.

Így mehettünk a kórházba agyrázkódással.

Szóval én megértem a félelmeidet.

Én is akkor éreztem biztonságban őket, ha én voltam velük.