Mit gondolsz az otthonszülésről?

Az első babám a köldökzsinór előreesése miatt sürgősségi császármetszéssel született. Annyira esett a szívhang, hogy az orvosom, azt sem tudta, alszom-e már, vagy sem, ő már vágott. Hosszában. Mert azt mondta, ezzel 2 percet nyertünk.

Esetleges otthonszülésnél ez a gyermekem most vagy nem élne, vagy oxigénhiány miatti agyi károsodott lenne.

Az egész problémának a terhesség alatt semmi előjele nem volt.

Én iszonyú felelőtlen dolognak tartom az otthonszülést. Vállalhatatlanul nagy kockázatúnak és nem is értem, ki miért vállalkozik rá és milyen megfontolásból teszi ezt.

Én sem szülnék otthon. Esetleges komplikációnál biztonságosabb a kórház. Kétszer szültem kórházban. Bent volt a férjem, nem nagyon zavartak minket vajúdás alatt. Engem kifejezetten megnyugtatott, amikor beértünk a kórházba, szerencsére a kórházba kerülés után pár órára megszültem mind a kétszer. Nem érzem jobbnak, ha dúla van velem, minthogy a választott szülésznőm és orvosom segédkezik a szülésnél. És igen, azért sok vér, váladék is zavart volna otthon.

Nyilván ez a gondolkodásmód már a szocializációm része, de számomra ez teljesen elfogadható.

Viszont szülés után, ha minden rendben van a babával, mamával, akkor túlzasnak tartom a 3 nap kórházi tartózkodast.

Csatlakoznék az előttem szólókhoz, veszélyesnek és felelőtlen döntésnek gondolom. Bármikor felléphet valamilyen komplikáció, amit Azonnal orvosolni kell, nem ugyanaz átszállítani a szülő kismamát a legközelebbi kórházba, vagy tolni is be azonnal a két ajtóval arrébb levő műtőbe ..

Én is sok anyukát ismerek, akinek sürgősségi császárral végződött a szülése, néhányuknak perceken múlott a babája és a saját élete is.

Többször hallottam/olvastam már azt az ostoba érvet is, miszerint régen is otthon szültek a nők, mégis megmaradt az emberiség ... igen, csak a halálozási arányokról nem beszél ilyenkor senki. Korántsem volt ritka, hogy egy szülésbe belehalt az édesanya és/vagy a baba is.

azt gondolom, hogy az a nő aki otthon akarja megszülni a gyerekét az önző. mert csak a saját kényelmét helyezi előtérbe a gyermeke egészségével, életével ellentétben!

elég gyakori a komplikáció szülés közben, nagyon nem mindegy, hogy ott van 3 ajtóval arrébb a műtő vagy mire kiér a mentő, beér a kórházba, eltelik 20 perc-félóra, a baba meg a szülőcsatornába szorulva meghal. ugye ez megtörtént eset.

az évezredek alatt ugye megnőtt a fejünk, a medencénk meg nem változott, így nagyon nehéz szülni nekünk.

ezeket figyelembe kéne venni ahelyett, hogy mennyire csalogatja valakit a kedvenc fotelja...

Én sem szülnék otthon ma Magyarországon a meglévő feltételekkel- még akkor sem biztos, ha csak rám várna egy teljesen felszerelt modern mentőautó (ami ugye nálunk nincs így).

3,5 éves egészséges kisfiam van.

Biztosan árva lenne, ha az otthonszülést választottam volna- nagy valószínűséggel neki is maradndó károsodása lenne.

Teljesen egészséges, problémamentes terhességem volt, 41. hét végén feküdtem be a kórházba, bár semmi jele nem volt a szülésnek.

Ez mentette meg mindkettőnk életét, mert nem várt terhességi toxémia következett be, 200+ vérnyomás, fuldoklás, átmeneti vakság, fejfájás stb. után sürgősségi császárral szültem. Álmomban kezdődtek a tünetek (fulladás, nehéz légzés- amire nem is ébredtem fel, szerencsés vagyok, hogy voltak szobatársaim és egy felelős éjszakás nővér!)

Az első tünetektől számítva 15 percen belül már érzéstelenítéssel a műtőben voltam és a választott orvosom ott állt mellettem.

Ha ez otthon történik, akkor GARANTÁLTAN legalább károsodik egyikünk egészsége, de én igen nagy eséllyel meghaltam volna, MIRE A MENTŐ KIÉR.

Számomra tényleg életmentő volt a kórház és még egyszer hangsúlyozom, hogy egészséges, problémamentes terhességgel, nem várt eseményként jelentkezett a toxémia.

Tudom ritka az ilyen (az idős szülésznő azt mondta, hogy a praxisában 3 ilyenre emlékszik, ebből csak mi éltük mindketten túl egészségesen, a másik két esetben vagy az édesanya halt meg vagy a baba született súlyosan károsodottan).