Ti elmennétek dolgozni kisgyerek mellett, ha a párotok azt szeretné, hogy ne menj?

Nehéz kérdés. Itt az az igazi kérdés, hogy akkor is visszavárnak-e majd, ha te szeretnél visszamenni dolgozni.

Vagy az az opció, hogy vagy most mész, vagy ne is akarj majd oda visszamenni.

Ha a munkahely azt mondta, hogy most menj, vagy sose, és később nem nagyon lenne lehetőséged elhelyezkedni, akkor mennék.

Ha szeptemberben is visszamehetsz (gondolom a kicsi akkor kezdi az ovit), akkor maradnék otthon.

Meg az is kérdés, hogy te mennyire akarsz már dolgozni? Nagymama szívesen vállalná a kicsit? Utazási időd mennyi lenne? Sokat elvenne a napodból a munkába járás? Esetleg a kicsit nem vennék be az oviba a nagyhoz (már ha vegyes csoportba jár, és van év közbeni felvétel)?

Én nagyon furán néznék a férjemre, ha ilyet mondana. Én nem azért megyek vissza dolgozni, mert kell vagy nem kell, hanem mert SZERETEM a hivatásom. Én azt gondolom, hogy egy ember nem egyfunkciós... A kislányunk születésétől kezdve dolgoztam itthonról éjszakánként (szakfordítottam, cikkeket írtam) - a férjem pedig rettentően büszke volt rám, amiért nem csak anya voltam. 26 hónapos lesz, amikor főállásban visszamegyek dolgozni, mert lassan érzem, hogy vágyom rá, a kislányunk pedig okos nagylány lett azóta. Most 23 hónapos, időnként már jár egy bölcsibe (hetente 2 délelőttöt), hogy lassan én is visszaállhassak a régi menetrendbe, ő pedig időben és óvatosan szokja meg a gyerekközösséget.

Nem az anyagiak miatt, hanem mert szeretem csinálni, amit csinálok, és szeretném, ha a kislányom sem azt látná, hogy anya egész nap csak körülötte sürög-forog. A munka azért egy ember életében nem pusztán megélhetésről vagy kötelezettségről szól, azt gondolom, hogy több annál, akármennyire is a gyerek az ÉLET, mert nyilván nekem/nekünk is a lányunk a minden.

Szóval igen, én mennék, főként, hogy fél év múlva így is-úgy is közösségben lesz a kicsi is.

Ha nekem a kicsi 2,5 éves lenne és vágynék vissza dolgozni + hívnának, akkor leülnék és beszélnék a férjemmel. Hallgasson végig, mondd el az érveidet, nem hiszem, hogy ha akar, akkor ne értene meg. Viszont nagymamára nem hagynám. Iszonyat sok idő (meg felelősség) neki, mire a fiad oviba megy. Magánintézmény nincs a környéken? Biztosan oda adnám inkább a gyereket.

(Engem a kicsi 7 hónapos korában hívtak. Akkor egyértelműen nem mentem, de 2,5 évesen már gondolkodnék rajta.)

En maradnek otthon es halas lennek a ferjemnek, amiert megadta ezt a lehetoseget nekem. Munkara ott lesz meg az egesz eletem, de a gyerekek pikk-pakk felnonek.

Viszont ha visszavagysz, akkor menj vissza.