Nem teszek rosszat azzal, ha még nem akarok gyereket, de megszülöm, egyedül?

Az életvezetés szempontjából egy gyerkőc óriási motivációt és tetterőt ad a szülőknek. A mi példánk: mindig el akartunk költözni a mostani helyünkről, de vagy 5 évig halogattuk: most sok a munka, most drágák az ingatlanok, idén inkább nyaralni menjünk, mindig volt kifogás. Most hogy babánk van egy hónap alatt lezavartuk az ingatlanvásárlást, mert őt jobb környezetben akarjuk felnevelni. Eddig halogattam a munkahelyváltást, most gőzerővel dolgozom rajta, mert már tudom hogy minél később vált az ember, annál nehezebb és a GYED vége remek alkalom az újrakezdésre.

VISZONT! Ha más okokból sem akarod a babát inkább ne szüld meg, mert iszonyatos azzal a tudattal felnőni hogy nem akarták az embert és púp a szülei hátán. Ezt a saját gyerekkorom kapcsán írom. Akárhogy erőlködik is a szülő, sajnos a legnagyobb jóindulat mellett is kibukik időnként belőle. Én nagyon akartam a kicsim és bármilyen morcos is vagyok néha, meg sem fordul a fejemben hogy nem akartam a világra jöttét, neki sosem kell majd ezzel szembesülnie, ami hihetetlen jó érzés.

Ha az apukával csak a szüleid rossz példája miatt nem mered összekötni az életedet, ne hari de nagy butaságot csinálsz. Nektek igenis sikerülni fog ha akarod, biztos hogy képes vagy rá. Olvas el Eric Berne Sorskönyv c. művét. Arról szól hogyan lehet másképpen csinálni az életünket, mint a szüleink, hogyan lehet elkerülni a hibáik megismétlését.

Remélem sikerül a legjobb döntést meghoznod!

Hát ezt nem értem,a gyermek apját mért nem akarod??Vagy ez csak egy kalandnak indult,és ez lett??Mert azért már 30évesen gondolom nem kalandozol,inkább komoly kapcsolatot keresen, meddig votlatok együtt ezzel a srácal hogy baba lett??Nem értelek hogy mért voltál vele együtt ha párodnak nem akarod?

A baba ügyben pedig hány hetes vagy???ha szabad tudni!!??

Addig döncs amig lehet,bár 30évesen már megtarthatnád,ne hogy kifus az időből,vagy mikor majd akarsz nem jön össze!!Döncsd el magadban mit akarsz,azért pedig ne legyen lelkiismeret furdalásod hogy ha pl más férfi nevelné fel a babádat,mert nem te lennél az első nő aki így van,mert pl csak a gyerek végett ne maradj együtt a mostani párodal,de beszéld meg vele,vagy adj neki esélyt mert lehet jó ember és szeret téged, és ennél jobb nem kell ha szeretik az embert!!

Sya a 9hónap szerintem az elég idő hoyg megismerkedj a helyzettel!!Én 16évesen nagyon féltem,de amikor meglett a babám már nem volt félsz,sőt az anyai ösztönök előjötek és ment midnen magától!!

Most félsz a felelőségtől,de majd belejössz, ne csinálj olyat amit meg fogsz bánni,főleg elvetetni a picit, hát szeritnem ne tedd,ő hozzád tartozik!!Hány hetes vagy???

szia!

Történetem, 30 évesen ,még csak 3 hónapja tartott a kapcsolat,mikor ugy gondolta a kisfiam,ő bizza jön. Elöször én is féltem,együtt maradtunk az apukával,most a fiam 17 hós és már van egy 6 hós huga is. Megijedtem én is,mert más terveim voltak.És hogy ha szétmegyünk az apukával,mi lesz? kitudja,de ha valaki szeret,akkor a gyerekeimmel együtt kell elfogadni..mindenkinél bent van a palkiban,h szétmegy a párjáttól gyerekvállalás után,de ha örökké mindenki ettől félne,akkor már kihalt volna az emberiség.

Vegyük amit a pszichológus mondott: tudat alatt "direkt csináltad". Sztem ez azt jelenti, hogy te valójában nem is vagy kalandozós típus, hanem nyugis életre, rendezett párkapcsolatra, önálló családra vágysz. Ami sztem 30 évesen teljesen normális, eddigre még egy későn érő személyiség is beérik. (Ha úgy vesszük még éppen időben, mert 40 évesen már hiába érik be, egy nőnek jelentősen csökkennek az esélyei mind a megfelelő társ megtalálására, mind a gyerekvállalásra. Van kivétel, de azért többségében ez így igaz.) Szóval jól lehet nagyon is érett vagy az önálló életre és tudat alatt szépen így alakítottad a dolgokat. Találtál egy minderre alkalmas társat (valljuk be, egy három hónapos kapcsolat után kevés pasi ugrál örömében, ha jön a baba, szóval ez nagyon is értékelendő), van munkád, amit mivel nem szeretsz, nem tragédia otthagyni, van biztosításod, kapsz majd tgyás-t, gyed-et, van hol laknotok, nem lehet nagy baj.

Privát véleményem, hogy ha nem nyüstölnek ezzel a "vállalj több kockázatot" dumával, akkor megfontoltabb vagy és most nem itt tartasz. Egy jó adag önismeretre lenne szükséged, olvass el pár könyvet, rengeteget segít. Van kockázatvállaló és kockázatkerülő típus, egyikre sem szabad ráerőltetni a másik fajta hozzáállást. Egy kockázatkerülő ember is lehet nagyon boldog. Nézd, én 16 éve vagyok együtt a párommal, nem is volt más kapcsolatom sosem, én is gondolkodtam ezen anno. Mára úgy vagyok vele, hogy egy csomó csalódástól, tökkelütött fickótól megkímélt az élet és ha elhagytam volna Őt, egy hihetetlenül értékes embert szalasztottam volna el pár múló kaland kedvéért. Nem érte volna meg! Az állással ugyanígy voltam, 10 év ugyanott, persze már utáltam a végére, épp ideje volt szülni. Most viszont van lehetőség tovább lépni.

Egyébként egy gyerekvállalásnál nagyobb kaland, több kockázat kevés van az életben, hidd el egy gyakorló anyukának. Az életünk hátralévő részben garantáltan lesz miért aggódni! :))

Szóval csak okosan, megfontoltan, próbálj figyelni arra, hogy se a saját, se a mások életét ne tedd tönkre (a kicsiét, a párodét). Ha úgy érzed tudod majd szeretni elsősorban a babát, másodsorban a fiút, akkor vágj bele, kockáztass! Ha viszont úgy érzed nem fog menni, inkább ne szüld meg, a saját érdekében. És itt csak a te véleményed számít, mert rajtad lesz a legnagyobb felelősség ezért a kis életért. Nagyon sok sikert, boldogságot kívánok!