Egy kolléganőm (kor 37) azt mondja ha a gyerekvállalásról van szó: ó ráérek arra még! Ez normális?

Akkora gusztustalan pofád van, arc és név nélkül könnyű bárkivel ilyen stílusban beszélni, akkor miért nem mondod meg a koleganődnek, hogy mi róla a véleményed? Ha itt ilyen bátor vagy, hogy bárkit kiosztasz, akkor mond meg neki is, hogy mit gondolsz róla, de azt már nem mered. Az irígység beszél belőled, hogy ő ráér barátnőzni, szórakozni, divatosan öltözködik, műköröm, egyebek, te meg gürizel és nincs időd szórakozásra, magadra, mert te három gyereket neveltél. Nézz magadba, ez az igazság!

Kívánom a koleganődnek, hogy pár éven belül megtalálja élete párját, legyen egy szép, egészséges gyereke, és te megpukkadj az irigységtől, hogy ő kiélvezte az életet, mielőtt családja lett volna, ellenben veled.

Nem olvastam végig a válaszokat. Bocs, de elég nagy tapintatlanság ilyet kérdezni tőle, amikor tudod, hogy párja sincsen. Egyik barátnőm nemsoká 39 lesz, nagyon szeretne gyereket már régóta, de nincs kitől, és szenved emiatt rendesen. Most mégis mit vársz a kolléganődtől, hogy boruljon ki ott helyben, hogy még nem jött neki össze?

A másik meg mi van akkor, ha neki így jó? Nem mindenkinek olyan fontos a gyerek. Unokatesómék is kezdenek úgymnd kifutni az időből, és egyáltalán nem is terveznek, vagy nem beszélnek róla. Én nem faggatom őket, mert soha nem lehet tudni, hogy mi van a háttérben, és ha mégis akarnának, de mondjuk nem lehet nekik, akkor nem akarom erre még én is emlékeztetni őket.

Húgom sem akar gyereket. Imádja a kicsiket, ezzel is foglalkozik, de sajátot nem akar, mert túl nagy felelősségnek érzi, és hacsak véletlenül be nem csúszik valahogy, akkor valószínűleg később sem fog akarni.

Szóval igen, normális, hogy ezt mondja a kolléganőd.