Mit tennél az alábbi helyzetben? Nagyon fáj!

komolyan itt mennyi hibbant tyúk van,persze itt mindenki olyan ártatlan mint a ma született bárány,semmit sem tettek hirtelen felindulásból,és ha párjuk bármit is tett már kitették a szűrét,nem kell félreérteni ostobaságnak gondolom a gyereket kirakni egy száll semmiben a ház el de nem tartom olyan hatalmas bűnnek,hogy ezért elküldjem a férjem,szerintem a házasságotokban sok a kommunikációs probléma,és nagy valószínűséggel el is lett kapatva az a gyerek aki 9 évesen lefekszik a földre az édesség miatt,kérdező nem nyafogni kell hanem a pároddal közösen megbeszélni

Tudod mit, inkább legyek szerinted hibbant tyúk, mint olyan semmirevaló anya, aki szerint nem baj az, ha a gyerekét kirakja az idegbeteg párja a mínuszba, hóba. A sárga földig süllyednék szégyenemben, ha úgy gondolkodnék, mint te, utolsó. Igen, nálam nem lenne következő húzása az ilyen elmebetegnek, ugyanis egy ilyen ember nehogy fontosabb legyen már, mint a gyerekem. Persze van akinek mindennél fontosabb, hogy a kedves párját megtartsa. Gondolom te is ilyen lehetsz. Szánalmas a gondolkodásod.

Nem képzeld nem ilyen vagyok,és ha tudnál szöveget értelmezni írtam,hogy ostobaság volt a férfi részéről.Amúgy igen a párom és a fiam ugyanolyan fontos mert ugyanis én a gyerekem apjával élek akit nagyon szeretek,és nem vagyok az a megalázkodó típus aki ilyenért nem csinál semmit mert igen tuti kiosztottam volna a párom,de nem dobnám ki mert hirtelen felindulásból hülyeséget csinált,meg nem a neten sírnék,bár szerencsére értelmes párom van aki meggondolja mit tesz,kirakni 5 percre és agyon vágnia gyereket nem ugyanaz az utóbbi esetben nyilván nem csak kiosztást kapna de a párom nem egy idegbeteg állat.Mindenki csinál hülyeséget hirtelen felindulásból,ti is egytől egyig,még inkább arra biztatjátok a kérdezőt dobja ki a férjét,mert idióta módon próbált fegyelmezni.Egy kapcsolat nem így működik.

A ti "gondolkodásotok" szánalmas meg a kérdező aki nem képes beszélni a párjával és helyre tenni a dolgokat hanem idegen arra vár,hogy idegen emberek leoltsák a párját.

Nem biztattam semmire, leírtam én mit csinálnék. Szöveget értelmezni pedig tudok. Számomra ez nem egyszerű ostobaság, ami megbocsátható, hanem kegyetlen, elmebeteg viselkedés, amitől én megvédeném a gyerekemet. Nem vagyunk egyformák, számomra ez az elnéző (jaj, hát mindenki csinál néha ostobaságot) hozzáállás egy ilyen tetthez nem elfogadható. Szerencsére nekem normális férjem van, eszébe sem jutna még a kutyával sem így bánni, nemhogy a saját gyerekével.

Akkor ebben egyezünk,hogy normális férjünk van,de akkor sem az a megoldás,hogy sír a neten,meg a kidobás erre a problémára,és bizony ha sosem fordult elő ilyesmi mivel erről nem ír a kérdező más helyzet mintha direkt állandóan gonoszkodna a gyerekkel.