Csajok, akik egyedul vagy parotokkal a szuleiteknel laktok/laktatok a babaval? Meselnetek rola?

En laktm anno anyámmal.....

Egyik szoba az enyém volt a kicsivel, a masik az ove.

A fele rezsit en fizettem, es felesben vásároltunk be.

Nagyon. Konkretan ugy gondolta, hogy majd o neveli a gyereket, en semmire se vagyok jo.

Borzalom volt, örülök hogy vege.

Mi 2 évig laktunk Anyósnál.

Egyik szobában ők, másikban mi.

Semmit nem kértek érte.

Nem volt semmi gondd, nyugdíjas már, főzött ránk, jó volt!

Amiért segítettek minket, hálából, mert aosem fogadtak el pénzt, egyszer mikor kimentek a telekre egy hétvégén kapálni, mi megcsináltuk nekik az elsőszobát, kifestettük, meg a konyhát, új bútor, lámpák festés...

Mi a ferjem szuleinel eltunk egy darabig.Az en valasztasom volt, hogy naluk lakjunk, mivel a ferjem sokat volt tavol a munkaja miatt akkoriban(1-3 hetekett, majd 2 nap otthon es megint munka), es nem akartam egyedul lenni egy ujszulot babaval.

Egy szobaban laktunk a babaval, de maga a lakas 150m2 volt, igy nem zavartuk egymast.

Anyagilag semmit nem kertek tolunk, epp ellenkezoleg, meg a tapszert is megvettek, pedig anyagilag nem volt ra szuksegunk.Mi a sajat lakasunkat kiadtuk, es az alberleti dijat adtuk nekik minden honapban.

A gyereknevelesbe igyekeztek nem beleszolni,az egyetlen gond az volt, hogy mivel sokat volt olben a fiam, 10honapos koraig csak ringatva volt kepes elaludni.

Mindenben segitettek,es semmit nem vartak el.Nekem nagyon jo volt ez a felallas, elso babas anyukakent valoszinuleg bekattantam volna segitseg nelkul,egyedul.

Mi már 3,5 éve lakunk anyóséknál (a fiúnk 4,5 éves).

2 éves koráig velünk volt egy szobában, utána kapott külön szobát. Így most anyósék vannak egy szobában, mi ketten a párommal egy szobában és a gyerek is külön szobában. Nem szólnak bele semmibe, sosem szóltak. Nagy segítségek, mert senkim sincs, akire számíthatnék, ha a munkám miatt nem érek oda pl. az oviba, vagy szülőire kell mennem, vagy akármi (váltó 3 műszakban vagyunk a párommal, így meg van oldva az oviba hordás, de néha vannak azért necces helyzetek).

Külön háztartást vezetünk, külön főzök, mosok magunkra, a rezsibe adunk bele.

Néha vannak súrlódások, de kompromisszumot kell tudni kötni.

Egy ideig anyukámnál laktunk a fiammal (nem volt párom akkor).

Egy szobában laktunk, ez egy darabig kényelmes volt, amíg a fiam olyan kicsi volt, de egy idő után már elég kényelmetlen volt mindenkinek.

Persze, a rezsibe beszálltam, hétköznap a saját pénzemből főztem (hétvégén anyu is itthon volt, olyankor ő vásárolt, de a hét többi napján én vásároltam kettőnkre). Meg hát a saját szükségleteinket az én pénzemből fedeztem.

Nagy beleszólás nem volt, tanácsokat kaptam, de nem kioktatóan, és általában csak akkor, ha én kérdeztem. Ilyen téren nem volt semmi probléma :)

Az elején mindenképpen nagy segítség volt, hogy anyukámmal lakunk, de azért lassan egy év után már tényleg elég kényelmetlen volt így egy rakáson lenni, pici volt a hely, három generáció meg ritkán tud egymáshoz zökkenőmentesen alkalmazkodni egy panellakásban. Úgyhogy el is költöztünk, ami mindenkinek jót tett. Nem volt harag, nem volt veszekedés emiatt, teljesen természetes volt, hogy nem maradunk ott örökre, azóta is nagyon jó a kapcsolatom anyukámmal, az unokájával imádják egymást, de szerintem így összezárva nem egészséges hosszú távon, és ebben mindannyian egyetértettünk.