Anyukak, elmeselnetek nekem, mikent eltetek meg az elso napokat otthon miutan kijottetek a korhazbol. Mi zajlott le bennetek, hogy dolgoztatok fel, hogy mostmar harman vagytok?

8-as vagyok.

Először is már rájöttem, hogy nem minden az alvás. :) A kisfiam 2 éves koráig nem aludt át egyetlen éjszakát sem. Szóval már nem fogok azon parázni, hogy tudok-e majd eleget aludni, mert rájöttem, hogy 6 óra alvással (több részletben) is működök. :) Nekem nagyon fontos volt az alvás a fiam születése előtt. Sokkal hamarabb nyitok majd a világ felé. Megyünk sétálni , de ez mondjuk muszáj is lesz, mert a nagyot oviba kell vinni-hozni.

Nagyon szeretnék szoptatni, de nem görcsölve, inkább a baba igényeit figyelve. Biztosan éhes-e, biztosan nem éhes?

A sírásokon sem esem majd kétségbe, hisz annak oka van. Szépen végigpróbálgatva mindent (éhes, fázik, melege van, hasa fáj, álmos, anya kell) úgyis kiderül mi a baj. A fiamnál kb 1 hónap volt mire kiismertem minden sírást. Ezt az egy hónapot türelemmel viselem majd.

De a legfontosabb az, hogy most már tudom, hogy attól, hogy az embernek gyermeke van nem áll meg a világ, sőt! Más lesz, de nem rosszabb.

Én a kisfiam születésekor attól is nagyon féltem, hogy már soha nem lesz olyan az életem mint régen. Aztán amikor elkezdünk más babásokkal összejárni, csavarogni,családi programokat szervezni,babaúszásra járni rájöttem, hogy minden szuper! :) Onnantól lett tökéletes az életünk!

Kedves Kérdező!

Ó azóta már jól vagyok lassan 3 éve ennek,csak sajnálom,hogy az első 3 hónap olyan volt,mint a poklok pokla,már a kórházban kezdődött a "remek" csecsemős nővérekkel semmi empátia vagy tolerancia,a szoptatás nem ment állandóan bőgtem,40fokos láz,emlőgyulladás,fiam már a kezdetek óta nem szereti az alvást,bár ahhoz képest már korán végigaludta az éjszakát,tehát nem panaszkodhatom,az evéssel volt gond,utált szopizni én utáltam szoptatni,nem hangzik jól de ez volt,mikor apadni kezdett mindent megpróbáltunk de aztán elapadt és láss csodát ez a 3,hónap körül volt utána egyre jobban lettem felszabadultam,és a párom is mellettem állt.Maga a szoptatás még mindig olyan amitől kiráz a hideg szóltak már meg érte akinek el mondtam,de ez van.Őszintén 4 hónapos korától kezdtem el élvezni a babázást,de kb 1 éves volt mikor már úgy érezte na Ő az én fiam,de sose volt rózsaszín köd vagy nagy szerelem ahogy mások mondják.Szeretem foglalkozom vele,gondoskodom róla,és szokott hiányozni ha több időt nem látom.Amit bánok a türelmetlenség és az első 3 hónap,de biztos vagyok benne a következő babánál az első 3 hónap is jó lesz, a körülmények is mások lesznek és érettebb is lettem,mint akkor voltam.

8-as vagyok.

Mi 2 évet vártunk a kisfiunkra. Mégis, amikor terhes voltam, egy csomószor megfordult a fejemben, hogy te jó ég!, hogy is gondoltam én ezt! Vége a világnak, az életemnek, minek is akartam gyereket? Hogy fogok én így kikapcsolódni,a férjemmel kettesben lenni, barátnőzni, vásárolgatni, aludni? Egyáltalán és különben is!!! :)

Ha ilyesmi forog a fejedben, akkor csak azt tudom tanácsolni, hogy nyugiii!! Ez tök normális, de hidd el, hogy jó lesz! Próbáld meg lazán felfogni az első pár hónapot, mert visszahozni már nem lehet. Élvezd, hogy ici-pici a bábád, mert olyan hamar elrepül az a pár hónap! Hidd el, hogy jó lesz, csak rajtad múlik! A világ nem áll meg, csak átalakul! Ha nekem ezt mondja annak idején valaki, talán kicsit nyugodtabb vagyok. De mindenki csak arról beszélt, hogy milyen nehéz lesz és bla bla.

Most a kérdésed miatt visszanéztem a blogomat, a kezdeti időkről. Egy pár bejegyzést még meg is könnyeztem. Úgy várom, hogy újra kezdhessem!! :)

Érdekes, a felelősség soha nem rémisztett, az mindig olyan természetes volt, hogy érte én felelek.

Egyébként a kettesben töltött idő átértékelődött. Mármint a férjemmel. Sokkal többet ér, amióta gyerekünk van. Minden percnek tudunk örülni és hiányzik, mondjuk egy hétvége kettesben, de nem érzünk kínzó fájdalmat miatta. Az ember tudomásul veszi, hogy most ennek nincs itt az ideje. Mintha átkapcsoltak valamit volna az agyunkban, abban a pillanatban amikor megszületett a kisfiunk.

Biztosan rendben lesz minden! Ne kattogj, mert az ember bevonzza a rosszat. Ha úgy gondolod nehéz lesz, az is lesz! Inkább légy pozitív! Menni fog,könnyű és boldogságos lesz mert úgy akarjátok! Ennyi! :)

Nálunk is itt volt anyum az első héten. Nekem őszintén szólva a gátsebemmel voltak gondok. fájt nagyon, és ez zavart a legjoban.

Párom is itthon volt még egy ideig. Meg anyós is bár ő csak hátráltatott!

Miután letelt az 1 hét, anyum már csak délelőttönként volt itt, utána dolgozott, bár nem volt gond hogy ketten voltunk a picivel! Éjszaka volt nagyon fárasztó, és nehéz a felkelés hozzá.

Azután már csak pár hós korában volt olyan hóbortja hogy éjszaka fekelt csak úgy :)

Jobban belegondolva nekem csak az éjjeli felkelések voltak fárasztóak, minden mást örömmel csináltam, talán 7-8 vagy 9 hónapos volt amikor hirtelen meváltozott, és onnan kezdve átaludta az éjszakát, azóta 100% ig buli minden :D Májusban lesz 2 éves, tündér kislány apróbb gonoszkodásokkal, van hogy már 8kor elalszik, reggel 9 felé ébred, délben kb 1 óra alvás, és semmi gond. Várom a kistesót, 29 hetes vagyok. nehéz lesz már 2 kicsivel...majd meglátjuk :) de egy biztos!: Egyszer úgyis fel fognak nőni...:)