Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Maradnátok egy ilyen kapcsolat...

Maradnátok egy ilyen kapcsolatban csak a gyerek miatt?

Figyelt kérdés
16 hónapos kisfiúnk van,akit mindketten imádunk és rengeteget tudunk áradozni róla egymásnak,de úgy érzem,hogy itt vége is... A páromat nem lehet megkéreni szinte semmire,mert egyből sóhajtozik és látom rajta,hogy tényleg nehezére esik pl.megfürdetni a fiúnkat. Értem én,hogy ő a pénzkereső,de nekem akkor van csak lehetőségem vasalni/főzni/takarítani,amikor itthon van,nem tudok mit csinálni. Minden este 1 órát kéne csak foglalkoznia a gyerekével,de neki az az első,amikor hazaér,hogy eszik és leül a számítógép elé. A fiának ad egy puszit,nekem csak köszön és ennyi... Se egy puszi,se egy ölelés. Amikor megemlítem neki (nem egyszeri eset) akkor az a válasza,hogy nekem kéne üdvözölnöm őt,mert ő dolgozott egész nap. Rengetegszer ingerült velem,nem válaszol a kérdéseimre (mit csináltatok ma és egyéb általános kérdések),csak a gépet nyomkodja. Fáradt velünk sétálni,de hetente háromszor (reggel7-este6-ig dolgozik,1 órát vezet hazáig) elmegy edzésre még munka után. SOHA (értsd szó szerint) nem dícsér meg,nem érezteti velem,hogy szeret,egy apró szájrapuszit ad,többet nem. Fogamzásgátlót szedek,de hogy minek,azt nem tudom. Egy kezemen meg tudom számolni,hogy hányszor voltunk együtt a fiúnk születése óta,de amikor említettem neki,hogy nem fogok hormonbombát szedni azért,hogy 2 havonta az én kezdeményezésemre együtt legyünk,akkor mondta,hogy de,szedjem. Komolyan nem értem,nem lehet beszélni vele,már azon veszem észre magam,hogy nem tudok boldog,kiegyensúlyozott anyja lenni a fiamnak,mert ül rajtam a stressz és a szomorúság. Nem akarok ilyen lenni. 5 éve vagyunk együtt,teljesen más embernek ismertem meg,mint amilyen mostanában. Mindig vannak boldogabb/jobb napjaink,de az átlag úgy telik,hogy ő ül a gép előtt este,én rendezem a gyereket,mire pedig ágyba kerülök,addigra ő vagy alszik,vagy edzésen van és mire hazaér,addigra én alszok. Tudom,hogy fogjátok írni,hogy erről beszélni kell,de nem tudok vele szót érteni. Amikor mondtam neki,hogy nem érzem,hogy szeret,akkor annyit mondott,hogy az baj és még sorolhatnám. Nem tudom,hogy mi tévő legyek,úgy érzem az érzéseim csapdájába estem és nem találok kiutat. Jelenleg függök tőle,hiába kapok gyest+családit,ez kevés lenne,hogy egyedül neveljem tovább a fiúnkat. Borzasztóan érzem magam,mert itt van mellettem egy ember,akit szeretek és szeretném,hogy szeressen,de úgy érzem,hogy egy olyan szekér után rohanok,ami mar nem vesz fel...
2014. jan. 24. 20:39
1 2
 11/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! Először is,akik szerint siránkozok: nem ezt teszem,csupán dühös vagyok! Nem is az a lényeg,hogy mikor takarítok -az legyen a magánügyem,hogy miért alakult ez így-,hanem hogy a párom finoman szólva tojik a fejünkre! Nem várja haza rendetlenség,sem kosz,a ruhákat szoktam elpakolni,amik estére száradnak meg általában,mosogatok,miután megvacsoráztattam őket,főzök másnapra,hogy ne akkor kelljen,amikor kettesben vagyunk a fiammal,ugyanis épp a hiszti korszakát éli és semmi sem jó neki. Nem tudom nézni,ahogy hüppögve csapkodja magát az etetőszékben,sajnálom. Hatalmas kert van,ahol mindig van tennivaló,de nem is ez a lényeg,örülök,hogy ennek ellenére mindenki megragadta... Az én problémám az,hogy a kedves páromnak nem az az első,amikor hazaér,hogy körbepuszilja/öleli a családját,hanem hogy leül a gép elé,telefonálgat a haverjaival,videókat néz,ezután következünk csak mi. Rengetegszer köszöntöttem,mivel hiányzott,de mivel -ahogy írtam is- úgy érzem,hogy teljesen egyoldalú a dolog,úgy döntöttem,hogy most bizonyítson. Nem szóltam neki róla,csak magamnak megfogadtam,hogy nem fogok mindig én menni,mindig én kezdeményezni,kíváncsi voltam,hogy ő mit fog cselekedni. Semmit. Ez a helyzet most.. Az,hogy a fiával nem tud fél órát játszani,nem képes minimális dolgokra,mert fáradt -amit én el is hiszek-,de ahhoz van ereje,hogy elmenjen edzeni,vagy a haverjaival dumálni. Én azt is értem,hogy kell neki a kikapcsolódás,de könyörgöm,aki fáradt,az csak arra vágyik -legalábbis szerintem-,hogy vízszintbe kerüljön. Mivel látom a fintorokat az arcán,amikor meg merem kérni valamire,ezért rengetegszer inkább hagyom a fenébe. Ez megint egy másik történet,hogy akármit kérek tőle (hozzon hazafelé kenyeret/tejet/akármit),az esetek 70%-ában elfelejti,de ha ő kér engem és egyszer megfeledkezem valamiről,akkor "engem ennyire sem lehet megkérni". Elvárja,hogy ha neki úgy tartja kedve,hogy éjjel 12-kor enni akar,akkor én keljek ki az ágyból -ha aludtam,ha nem- és ugyan csináljam már meg neki. Ő nekem egy pohár vizet nem tölt ki,soha. Talán így kicsit könnyebben átlátjátok a mindennapokat. Azért szerintem amikor már a saját anyja is azt mondja,hogy durván beszél velem a gyereke,talán lehet benne valami...
2014. jan. 25. 21:47
 12/14 anonim ***** válasza:

9. válaszoló,a 8.vagyok.Tudod,ketten kellenek mindenhez.És bármit gondolsz is,én valóban nem értem,hogy a viharba nincs ideje semmire egész nap.Az én legkisebb babám nem egyszerű,ráadásul májusra érkezik a legújabb családtag(egy kutyus személyében).

Valóban,azt a legegyszerűbb tanácsolni,hogy hagyja el a férjét....az igaz,nagyon sok munka,kompromisszum,hogy együtt maradjanak.Ám mivel van egy gyerekük,talán erre kellene biztatni őket,nem arra,hogy szétmenjenek.

2014. jan. 25. 22:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:

sokat gondolkoztam rajta, hogy leírjam-e a saját tapasztalatomat, félve az oltásoktól, amiket érte kapni fogok, de mégis leírom:

nálunk ugyanez volt majdnem két éves koráig a gyereknek, és rájöttem, hogy ha én nem változtatok, akkor nem fog semmi változni. Bennem van a hiba, én sárkánykodok, mert az önbecsülésem a béka v..laga alatt van. Elmentem dolgozni, a kicsit pedig bölcsibe adtam. napi 8-9 óra munka + utazás, de megint embernek érzem magam. Így is a házimunka nagy része a nyakamban van, de már több mindent jogosan elvárhatok, mivel "nem otthon meresztem a hátsómat", hogy mindenre időmnek kellene lennie. Sokkal több kedvességet tudok így adni a férjemnek, és így ő is nagyon kedves velem...

2014. jan. 26. 07:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

A probléma nem most kezdődött szerintem. Gondold végig, hol mit rontottatok el. Ha úgy látod, hogy nincs lehetőség a javításra, akkor hagyd el, menj el dolgozni (munka után ugyanúgy téged fog várni az összes házimunka meg a gyerek). Éljetek külön.

Ha úgy gondolod, még más is összeköt benneteket, nemcsak a gyerek, akkor tegyél valamit.

A férfiak másként működnek.

1 hét meleg otthon, forró ölelés, és kenyérre lehet őket kenni. Kezdd te!

2014. jan. 26. 07:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!