Vannak olyanok akik nem a legideálisabb anyagi körülmények közé bevállaltak több gyereket (2,3) és aztán jól alakultak a dolgok?

Nálunk úgy volt, hogy akkor szűnt meg a párom munkahelye, amikor 7 hónapos terhes voltam a kisebbik fiúnkkal, ill. ekkor kezdett el egyre erősebben érződni a hitelünkön a pénzügyi válság hatása, így pár hónap alatt közel megkétszereződött a CHF lakáshitelünk törlesztője. Ez 2009-ben volt.

Volt pár nagyon rossz hónapunk, de azért elvoltunk, mindig megoldódott valahogy, csakhogy ezért szegény páromnak rengeteget kellett dolgoznia egy nem túl jó hangulatú melóhelyen.

2011-ben, a kicsi 2 éves korában visszamentem dolgozni a régi melóhelyemre, azóta egyre jobb a helyzet, egyenesbe jöttünk, jut mindenre, járunk nyaralni és spórolni is tudunk.

Előtte nem volt értelme visszamennem, mert állami bölcsibe nem vették volna fel a kicsit és annyit meg nem kerestem volna sehol, hogy 60-80e Ft beleférjen magánbölcsire, főleg úgy, hogy a max. gyed-et kaptam.

Akkor 2009-ben, ha tudtam volna, hogy mennyi rossz fog egyszerre történni abban az évben, nem vállaltam volna be a kicsit, de így utólag örülök, hogy így alakult. Persze más lett volna a helyzet, ha nem annyi a gyed-em vagy nem tudok visszajönni a melóhelyemre, ill. ha a párom nem olyan talpraesett, hogy a jég hátán is megél...

Nekünk nincs kilátásban jobb munka, albérletben lakunk sok-sok hitellel, nagyon kevés pénzből, mégis fogunk 2. gyereket vállalni, mert mindkettőnknek a nagy család az álma.

Nem kell nekünk a luxus, se nyaralás, se autó.

Annyi elég, ha jut mindennap kenyér az asztalra és télen nem fagyunk halálra.

Persze könnyebb lenne, ha gazdagok lennénk, de így is boldogok vagyunk együtt és ez számít igazán.

3as, a gyereknek mit fogsz mondani, mikor nem lesz pénzed új cipőre, a régi meg már lukas, és alapból az ellenkező nemű tesójától örökölte??

szép-szép ez a gondolkodás, csak épp az 5 évest kvára nem fogja érdekelni, ő az egészből annyit fog felfogni, hogy csúfolják...