Állatok és gyerekek egy lakásban?

Én kifejezetten örülök, hogy kutyánk van gyerek mellett, hiszen így sokkal erősebb lesz az immunrendszere, már a kezdetektől tanulhatja az empátiát, gondoskodást, állatszeretetet, felelősségvállalást és nem utolsósorban nagyszerű játszópajtások lesznek, ha a lányom is felnő.

Amikor először felállt, sokszor a kutyába kapaszkodva álldogált.

Szerencsére normális védőnőnk van, még ő is mondta milyen jó a lányomnak, hogy kutya mellett nőhet fel.

Lényeg a 3 havi féregtelenítés és az alapvető higiénia betartása.

Hálás vitatéma. Én azzal szoktam rövidre zárni, hogy mi így élünk, így gondoljuk jónak és kész. Más meg máshogy csinálja.

Nekünk egy óriás schnauzerünk van, aki pár hét különbséggel egyidős a kisebbik gyerekkel. Tanyán lakunk, de a kutya bejár a konyhába és az előszobába, szóval velünk él. Annyira összenőtt a babával, hogy amikor még nem mászott a pici, és letettem a földre (pokrócra, birkabőrre), akkor a kutya mindig úgy feküdt, hogy legalább egy testrészével a babához érjen. Az meg a kutya száját-fülét vizsgálta kézzel-szájjal, azon mászókázott, esett-kelt rajta. Most múltak 1,5 évesek, imádják egymást, a kutya MINDENT elvisel a gyerekektől (a nagyobbik 3,5 éves), vigyáz rájuk. Sámlinak használják. :)

Szerintem butaság elkülöníteni őket, hiszen úgy alakulhat csak ki a kötődés, ha egymás közelében lehetnek, érezhetik, tapinthatják, megélhetik egymást.

Arról nem is beszélve, hogy a ti esetetekben halálos ítélet lenne a cica számára a kizárás.

Mindig annyira érdekesen állok azokhoz a véleményekhez, ahol a gyerek mindent csinálhat az állattal...

Elhiszem, hogy vannak kutyák, akik (sok) mindent eltűrnek, de nekem azt senki ne magyarázza meg, hogy egy állatnak jó szórakozás, ha húzzák, tépik a fülét, farkát, ráülnek, ráfekszenek, a szájában túrkálnak..

Nekem ez fura.

Én is válaszoltam ide, van kutyám, imádom, a lányom is szereti, de a miénk kimértebb állat.

TUDOM, hogy a simit, vakarászást szereti, de nem engedné és én sem, hogy a fülét, farkát húzzák. Ő is odébbáll, és utána morogna, mert ismerem, de ettől még egy megbízható és kedves kutya.

Nem is értem, hogy miért kell a kicsiknek ilyeneket engedni.

Hiába hagyja az állat, én tanítottam a lányomnak, hogy csak akkor simogatjuk, ha Ő is szeretné, ha odébb megy, hagyjuk pihenni,alvás evés közben nem piszkáljuk (persze ilyenkor sem szólna semmit a kutya, volt, hogy a gyerek a jutalomfalatot szinte a szájából vette ki, hogy újra odaadhassa Neki. :D ) de úgy éreztem ezeket meg kell tanulnia, hogy a kutya is érezze, van saját szférája, amibe nem mászik bele állandóan valaki.

Természetesen a kicsim is esett már át a kutyán, lépett rá, okozott Neki véletlen fájdalmat, de semmi gond nem volt.

Mindenesetre én azt látom jónak, ha a gyerek mielőbb megtanulja mi JÓ a kutyának és csak azokat csinálja, na meg nem állandóan az a téma, hogy mit csináljunk az állattal és hova üljünk rá...

De ezt lehet csak én gondolom így....

Az óriás schnauzeres vagyok. Nyilván, nem szabad hagyni a gyerekeknek, hogy a kutya fején ugráljanak és idegroncsot csináljanak belőle. De ez egyrészt a felnőttek dolga, megtanítani a falka minden tagját arra, hogy hol a helye és mit szabad, mit nem szabad. Másrészt fajta-, és egyedfüggő is az idegrendszer milyensége - ezt a kutyát úgy választotta ki nekünk a tenyésztő a két egykorú alomból, hogy direkt egy türelmes, barátságos kölyök jöjjön kisgyerekek közé.

Nálunk a legfontosabb szabály az, hogy a kutya az utolsó a családi rangsorban, és ezt a legkisebb nem megfelelő megnyilvánulásakor azonnal tisztázzuk. Pl labdázás hevében nem figyelt maga mögé és fellökte a gyereket. Akkor azonnal vége a játéknak, és a kutyát pár percre kizárjuk a falkából. Magyarán mindig tudnia kell, hogy a gyerekre vigyáznia kell. Vagy egyetlen egyszer morrant rá valami miatt a gyerekre, na akkor is azonnal rászólás, kizárás. Cserébe rögtön az elején elmagyaráztuk a nagyobbiknak, hogy amikor a kutya alszik vagy eszik, olyankor nem piszkáljuk. Jó amúgy nézni őket ahogy együtt játszanak hárman, az hogy a másfél éves odaadja neki a csontot meg kiveszi a szájából egymás után százszor, és a 40 kilós kutya ezt egyáltalán nem veszi zokon, szerintem mindennél fontosabb. Az is természetes neki, hogy az ajtón előbb a gyerek megy ki, hiába lassabb nála és ő simán ki tudna slisszanni mellette. Amikor elege van belőlük, akkor elvonul, ha ezt nem teheti meg mert pl bent vagyunk a házban, akkor odaáll az ajtóhoz és kikéretőzik.

De ez már nem az eredeti kérdésre adott válasz, csak mivel felmerült itt az egyik válaszolóban, gondoltam leírom a véleményemet.

Kérdező, az argentin dog szimpi kutya, személyesen sajnos nem ismerek egyet sem, de nagyon tetszenek. :)