Nem értem, miért kell egy kisgyereknek a szülei között aludnia, ha beteg?

Kinek mi köze hozzá? Ha nem értesz vele egyet ne tedd.Ennyi. Nőj fel.

Én együtt alszom a gyermekemmel a kutyáimmal és a macskámmal,de ha ebbe bárki bele ugat vagy véleményezi azt pont lesz@rom.senkinek semmi köze hozzá.Magán ügy.

tegyen mindenki belátása szerint.

Ez nemcsak tervezés kerdese. Én abszolut különalvás párti vagyok. A kisfiam a mai napig külón is alszik(3éves), viszont az 1 évesem általában velem. A pici már többször volt beteg, ráadásul szopizik éjszaka, és bizony sokszor olyan fáradt voltam, hogy szoptatás alatt elaludtam ülve. Szóval így alakult. Úgy tervezem, hogy legkésőbb 1.5 éves korában visszaszoktatom az ágyába. Addigra a fogzási időszaknak is talán vége lesz.

Ez az egész együttalvás dolog nagyrészt nyilván a szülőn múlik, de a baba habitusa is befolyásolja.

Lehet ítélkezni, de mindenki inkább a saját háza táján söprógessen.

Mi 4 hónapos koráig külön aludtunk vele és babaőrös légzésfigyelő volt a kiságyában amin keresztül figyeltük.

Ez után hörghurutja lett ami akkor vírusos eredetű volt és szinte minden 2. gyereket már tüdőgyulladással vittek a dokinkhoz. Én bepánikoltam mikor belázasodott és egyből felhívtam a doktornőnket aki nagyon örült, hogy még időben elvittem. Így 5 napi injekciós gyógyszerezés után helyre is jött.

Viszont kérte, hogy ha van rá mód aludjak vele, mert sajnos könnyen befulladhat és nem lesz időm reagálni.

Előtte nekem 4 hónapig szörnyű volt az alvás. Az hogy SEMMIT nem aludtam az enyhe kifejezés. Csak a légzésfigyelő monitorát bámultam, vagy átmentem a szobájába és csak figyeltem őt.

Mikor beteg volt akkor szintén csak figyeltem. Viszont egy hét elteltével amikor vissza szerettem volna tenni a kiságyba (2 kiságya is van egyébként) már nem maradt meg benne. Tehát nem volt mit tenni. Vele aludtunk és szuper volt! Az első éjszaka volt mióta megszületett hogy 10 órát aludtam egybe, előtte pedig nem volt 2 óra sem amit egyhuzamban aludtam volna. Ekkor már nem csak én aludtam vele a szobájában lévő kihúzhatós kanapén, hanem a párommal közös hálószobánkba vittem, mert az sokkal kényelmesebb volt.

Az előtt a párom se nagyon tudott aludni mert idegesítette, hogy én sose alszok.

Rendkívül feszült volt a helyzet kettőnk között, veszekedtünk, ordítás sírás - már ott voltam hogy ebbe belehalok.

Mivel mind a ketten kimerültek voltunk mi 4 hónapon keresztül még csak nem is gondoltunk ,,egymásra"...

Aztán 3-4 nap elteltével mintha kicseréltek volna minket annyi energiánk lett mert nem csak mi de még a kislányunk is szépen végig aludta az éjszakákat. A kiságyban nem, ott 3-4 óránként hívott minket ami nem okozott problémát, mert egyébként sem aludtam.

Nyilván nem viselkedünk ,,illetlenül" a kislányunk előtt, de miután elkezdtünk közösen együtt aludni azután volt erőnk megtervezni a napjainkat és alkalmat keresni egymásra is amikor a kislányunk már délután elaludt és ki tudtunk osonni mellőle egy másik szobába.

Sokan úgy gondolják, hogy pont a nemi élet halála ha együtt alszik a szülő a gyerekkel, de nálunk pont megoldotta ezt a kipihentséggel.

Nagyon jól jött,mert 2 hónapom volt még a vizsgáimig mivel a kislányom mellett diplomáztam le és 4 hónapig semmit nem tudtam tanulni, de a 2 hónap alatt behoztam. Előtte azt hittem ezek mellett lehetetlenség mosni, főzni takarítani és azt hogy életem legnagyobb tévedése lett a gyerekvállalás.

Ezzel szemben ahogy köztünk aludt és végre teljes embernek érezhettük magunkat teljesen megfordult a világ.

Ahogyan nőtt a kislányom egyre szuperebb a dolog. Fél éves korától kb elkezdte kimutatni a szeretetét ami nagyon jó érzés volt. Folyton puszilgat minket ébredéskor.

Most 2,5 éves lesz és néha kicsit undok tud lenni. Pl azt mondja hogy hagyjuk békén és hisztizik ami a vele egykorúaknál elég ritka. Viszont amikor felkel akkor folyton ölelget. ide-oda bújik hozzánk :) Mindig mondjuk hogy ilyenkor ,,cicázik" és össze-vissza lehet falni . Imádom ezeket a pillanatokat. nyilván nem csak ilyenkor szeretgetjük egymást, de az együtt alvás nekünk már egy külön program lett ami rengeteg plusz élményt ad, amiket senki nem tud elvenni tőlünk.

Eleinte nagyon ellene voltam, nálunk még is úgy hozta az élet hogy együtt kell aludnunk és így a tökéletes.

Az unokatesóm (aki már felnőtt férfi) 7 éves koráig a szüleivel aludt és aztán egyik napról a másikra ő maga kérte hogy ő már nagyfiú a szobájában akar aludni. Én is emlékszek arra kislányként, hogy egy ideig a húgaimmal együtt fürödtünk aztán valami megváltozott bennem és szégyenlős lettem és már csak egyedül akartam fürödni. Vannak ilyen furcsa periódusok a gyerekeknél és biztos vagyok benne hogy a kislányom is azt fogja majd egyszer mondani nekem, hogy most ő külön akar aludni. Az biztos, hogy ha el fog jönni ez az idő nekem sokkal nehezebb lesz mint neki.

Szerintem csak akkor nem jó együtt aludni egy gyerekkel, ha valaki forgolódik vagy eleve úgy van vele, hogy amikor 2-3 éves lesz majd átteszi mert már ,,nagy".

Az a szülő aki úgy gondolja, hogy le kell mondania a saját kényelméről és sokkal jobb külön aludni annak valóban jobb és egyáltalán nem szereti kevésbé a gyermekét ettől. Aki pedig nem érti milyen kényelemről kéne lemondania hiszen ugyan olyan jó ( sőt!) a gyermekével aludni azok pedig miért ne aludhatnának együtt.

A lényeg, hogy mindenki érezze maga hogy melyik a jó. Nem muszáj megértenünk a másikat hogy neki miért jobb. Szerintem ez nem csupán szülőn de a gyereken is múlik.

Ritka amikor egy szülő úgy vállal gyereket, hogy előír magának 10 irányelvet és azt mind be is tudja tartani. Nagyon nehéz szülőként mert nem jó ugyan az a recept az összes gyerekhez.

A legfontosabb az, hogy szeretettel és következetesen neveljük, biztosítsunk mindent számukra az egészséges testi-lelki fejlődésükhöz. Ezeken kívül azon vitatkozni és másokat győzködni hogy mi a jobb vele vagy nélküle aludni pedig nagyon gyerekes és buta dolog részünkről. Nem ismerjük egymás szokásait és életvitelét. Tartsuk tiszteletben egymás életét és neveljük is erre gyermekünket!

Ha valaki jobban szeretne pl bébiőrrel figyelni a beteg babáját mondjuk lázmonitorral a másik szobából az is ugyan úgy jó mint aki nyugodtabb ha mellette van.

Akinek pedig még nem volt része gyermekáldásban azoknak csak annyit tudnék mondani, hogy majd ha lesz, rá fognak döbbenni, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér.

Szerintem is ez mindenkinek a magánügye. Szerencsére az én fiam még nem volt olyan beteg, hogy ne tudott volna aludni. Amikor jött a felső két foga, volt két szörnyű éjszakánk, akkor odavettem magamhoz, mert úgysem aludtunk kb egy percet sem. De ettől nem szokott oda.

Az meg, hogy kinek mi válik be, megint egyéni kérdés. Az előttem válaszolónak bejött az együtt alvás, én viszont akkor nem tudok aludni, ha mellettem van a gyerek, mert én akkor figyelem állandóan, hogy mi van vele. Ha a saját ágyában alszik a monitorral, én akkor vagyok nyugodt.

Ettől függetlenül nem ítélek el senkit, mert ha neki úgy jó, úgy csinálja. Nekem nem fáj az, hogy ők együtt alszanak és mindenkinek megfelel. A gond akkor kezdődik, ha ezt csak az egyik fél szeretné, a másik meg nem tud így aludni.