Ha 21 évesen még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nem akarok szülni változhat ez még?
Az összes tesómnak van,úgy unoka,úgy édes tesómnak nekem még nincs.Ha bele gondolok is kiráz a hideg attól,hogy gyereket kell szülnöm.
Tudom mivel jár egy gyerek,hisz tesóim gyerekére nagyon sokat vigyáztam.Itthon már csesztetnek a szüleim és a párom is,hogy szüljek...de én nem akarok :( És most pont ezen gondolkoztam el. Volt már terhességem,de abortuszra mentem. Félek attól,hogy egy férfi se fog velem maradni,mert nem akarok gyereket szülni. Egyébként szeretem őket főleg ha kis kövér babát látok,de nem tudom elképzelni,hogy nekem legyen. Mi a véleményetek?
Ugyanazt tudom mondani, mint az előzőek. Nemrég töltöttem be a 28-at, fél éve próbálkozunk a férjemmel. Előtte szem ágában se lett volna szülni, sőt, még most is bizonytalan vagyok, hiszen előre nem lehet felkészülni egy ekkora változásra. :) Az összes barátnőm, akinek van gyereke, azt mesélte, hogy még útban a kórház felé is bizonytalan volt, kell-e neki gyerek, most meg már el sem tudják képzelni, hogy tudtak nélküle élni.
Szerintem jól is teszed, hogy pusztán elvárásból nem sietteted a dolgot. Ahogy korábban is írták, valószínűleg 4-5 év, mire megfogalmazódik benned a vágy, de lehet több is, majd utána még jó pár év eltelik, mire komolyan kezdj gondolkodni rajta. Ez nem úgy működik, hogy az ember elkezd menstruálni és már hopp, készen is áll az anyaságra. :)
Hogyjétek el,hogy elég sok mindenen átmentem.
11 évesen volt egy pasim 3 évig ütött-vert,aztán elhagytam 1 hét múlva lett egy masik 2 évig. Szint úgy.
Aztán mikor vele szakítottam újra össze jöttem a régivel 2,5 évig.Drogozott és zülött megint,szint úgy elhagytam.Még ki sem léptem a kapcsolatból,de már bele kezdtem egy 8 hónaposba na ott padlóra lettem vágva.Aztán ennek is vége lett és egy hét múlva jött a mostani akivel 2,5 év együtt élek. Ezek mellett voltak tizenévesen öngyilkossági kísérleteim.Züllöttem,loptam csaltam...
Körülöttem mindenki p@ostituált,és alkoholista agresszív...a szüleim mindenkim...
Ezeket azért írtam le,hogy tudjátok miért van bennem az,hogy nem szeretnék babát. Most tanulok normális életet élek viszonylag,ha a múltamat nem nézzük... érzem,hogy lelkileg sérült vagyok és nem lenne jó egy baba.
És ez mind igazság amit leírtam.
Ha ezeken mind végigmentél, akkor viszont érdemes lenne szakemberhez fordulni. Valószínűleg olyan sebeid vannak a lelkeden, aminek begyógyításához egyedül kevés vagy. :( Az ember nem úgy van kitalálva, akármilyen strapabíró teremtmény is, hogy mindent át tudjon vészelni.
Valami olyasmi lehet a háttérben, hogy te korábban a világnak egy nagyon-nagyon rossz oldalával találkoztál, és épeszű ember egy ilyen világba nem szeretné engedni a saját gyerekét. Ha biztosabbnak érzed a talajt a lábaid alatt, ez magától is változhat, de szerintem komolyan meg kéne fontolnod, hogy segítséget keress a traumák feldolgozására.
Igen ezeken mind és ez még csak a negyede..lelkileg nem vagyok labilis és agyilag sem. Én is gondolkoztam már szakember segítségén..néha jó vagyok,néha nem!
Próbálok normális életet élni.Voltam már pánikrohamos és depressziós,de magamtól 90%-osan kigyógyultam belőle. De már nem bírom a sok stresszet és a sok terhet ami rám szakad.
11 évesen 3 évig tartó kapcsolatod volt aki ütött vágott?Ez hogy csináltad?Akár milyen züllött is a családod valahogy ebbe bele kellett csöppenned.Ez nekem magas.Mindegy is nem ez volt a kérdés tudom.
21 évesen én sem akartam gyereket,és neked sem kell hogy már akarj.Eljön majd az ideje,vagy nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!