Szerintetek ez jó megoldás lenne a házimunkára neveléshez?

Szerintem ilyeneket képtelenség előre eldönteni. Akinek van testvére, az pontosan tudja, hogy ugyan az a nevelési módszer mennyire mást hoz ki két különböző gyerekből. Pl egyik bátyám phd hallgató, a másik meg reménytelenül lecsúszott.

Addig jó, hogy nem veszel meg neki minden szart feltétel nélkül, de a helyes módszer úgyis akkor derül ki, amikor először képes lesz képes kérni a gyerek, ami innen számolva még minimum két év. Amúgy szerintem ez elég hülye módszer. Az oké, hogy segítsen a házimunkában és még az is oké, ha 1-2 dolgot ehhez kötsz, na de mindent ehhez mérni túlzás... Amire tényleg szüksége van, azt vedd meg neki mosogatás meg ilyenek nélkül is.

Amúgy mi történik ha valamit nem akarsz megvenni? Pl van egy működő laptopja, de ő újat akar? Akkor mit mondasz neki? Mer ha ahhoz van szokva, hogy bármit megkap mosogatásért, akkor nehéz lesz ezt elmagyarázni.

A házimunkára nevelés pici korban kezdődik. 2-3 évesen már el lehet kezdeni (valaki már hamarabb odaengedi nézni a gyereket) Ilyen pici gyerekek székre állva figyelhetik anyukát, esetleg egy-egy könnyebb műveletbe be is lehet őket vonni. Pl jön a karácsony. Együtt lehet szaggatni a pogácsát.

Lányom 3 éves múlt, nem is tudom mikor húztam magam mellé a székkel, hogy megnézze. Azt hiszem ő kezdeményezett, mikor főztem, meg akarta nézni, mi van a lábasban. Felemeltem és megmutattam, elmondtam neki, hogy mi van benne. Azóta már panírozott, kavargatta a levest, gyúrt tésztát, mosogatott...stb. Nem akkor kell házimunkára nevelni a gyereket, mikor már discoba jár. Így mindig fizettséget várna el azért, amiért kitakarítja a szobáját.

Nálam sem igazán működött ez a rendszer régen. Inkább nem kellett az, amit ilyen feltételekhez kötöttek. És semmit nem segítettem otthon a házimunkában. Viszont így belegondolva, miért is segítettem volna, amikor semmi örömöt nem leltem benne, még annyit sem, hogy édesanyámmal közben jót beszélgettünk volna... Pedig közösen csinálni azt, amit muszáj, nem is olyan rossz, sőt! Tiniként meg egyedül még kevésbé volt kedvem otthon is kötelező dolgokat csinálni, elég volt az iskolába járás.

Felnőttként már szeretek mosogatni, takarítani, stb, mert - akármilyen hülyén is hangzik - sikerélmény, ha látom az eredményét, meg közben is jól elvagyok. Remélem, ha a lányom ezt látja tőlem, akkor neki más kép alakul ki a fejében a házimunkáról és szívesen tölti majd velem az idejét - akár besegít közben, akár nem.

A másik téma, hogy miért cserébe kapjon a gyerek drága dolgot... Hát, nekem nem szimpatikus az ilyen feltételekhez kötés. Inkább azt próbálnám megértetni vele, hogy ha belefér a keretbe, akkor megkapja. Ha meg nem, akkor - hacsak nem létszükséglet, - nem vesszük meg bármennyire is fáj, hogy nélkülöznie kell a vágyott dolgot.