Ti hogy oldottátok meg? Létezik erre egyáltalán jó megoldás?
Válásom után két évvel ismertem meg a férjemet. Két gyermekem van, akikkel a kezdetekben rendkívül jó volt a kapcsolata. Azonban amikor komolyra fordult a dolog, volt férjem "hadjáratának" köszönhetően elkezdődtek a marakodások. Nem közünk a férjemmel, hanem a nagyobbik fiam és a férjem közt. Ennek már 3 éve, és nem csillapodnak a kedélyek. Mit tudok tenni annak érdekében, hogy ezt rendezni tudjam?
Annyit tudni kell, hogy az exem amikor közel laktunk hozzá, akkor se vitte el mindig a gyerekeket a kiírt időpontban. A szünetekben rendelkezésére álló időt se használta ki, legtöbbször a két hétből két napig voltak ott a fiúk. Nagyon rossz volt végigasszisztálni az apjuk nemtörődömségét, miközben azzal tömte a fejüket, hogy költözzenek oda. Nem kicsi ellentmondás ez, amit a gyerekek nem igen tudtak hova tenni. Azt gondoltam akkor, hogy idővel minden jóra fordul, megnyugszik majd ex is /ő hagyott el minket/ meg a gyerekek is.
Nem így történt. Mivel sose volt jó apjuk, nem foglalkozott velük, a költözés mellett döntöttünk, amikor munka miatt felmerült ez a lehetőség. A költözés után még rosszabb lett minden. Mivel messzire mentünk, felajánlottuk, hogy minden második láthatást mi biztosítjuk. Erre ex kijelentette, hogy Ő nem jön ide. Csak akkor látja a fiúkat, ha mi levisszük hozzá, amit már nem szívesen teszünk, mert olyan szinten zsarolja érzelmileg a gyerekeket, hogy a látogatások után kb 1 hét amire viszonylagosan helyre áll a rend. Sajnáltatja magát, kifogásokat és mentségeket keres a viselkedésére. Mivel a gyerekek szeretik őt, pont úgy ahogy engem, mindent elhisznek neki. Mintha valami fura ködön át néznék az eseményeket. Nagyok már, 14 és 16 évesek. Kamaszok, össze vannak zavarodva, és minden lelki problémájukat rajtunk vezetik le. Mit tegyek, mit mondja, hogy értessem meg velük, hogy el kell fogadniuk a helyzetet? Persze tudom, hogy ezt nem lehet itt megoldani, de jó kiírni magamból, mert nagyon besokalltam. Már a válás gondolata is foglalkoztat, ha az segít a gyerekeken. Nálatok vagy a környezetetekben ez hogy jött helyre? Ismertek - e olyat, akinél helyre jött egyáltalán? Jó lenne olvasni több tapasztalatot. Döntéseket, azok következményeit, hátha közelebb kerülök a megoldáshoz. Köszönöm, ha segítetek benne, és meséltek.
válasza:
válasza:Köszönöm a bíztató szavakat.
"ha látni akarod a gyereket,akkor elviszed"
Volt ilyen is, fél évet nem találkoztak így az apjukkal, a szívem szakadt meg. Lehet, hogy exem tudja, hogy nem nézem végig a gyerekek tipródását.
A családterápia lehet, hogy jó ötlet. A férjem rendkívül nyitott, nevelésibe mentünk már együtt és tanácsot kértünk. A baj csak ott volt, hogy nem hívtak minket terápiára, mert azt mondták a gyerekek mindent megkapnak lelkileg is, amire szükségük van. Tehát ugyanolyan tanácstalanok voltunk utána is.
Nagyon kivagyok. Nem hiányzik semmi az életemből, csak a nyugalom.
válasza: válasza:Amikor felvetettem a vonatot mint lehetőséget, apuka teljesen ki volt kelve magából, hogy milyen egy felelőtlen nem tudom mi vagyok, hogy a gyerekeket 3 órára feltenném egy vonatra. Ezt persze a gyerekeknek is elecsetelte, hogy milyen veszélynek tenném ki őket. Pff. Ezekkel a dolgokkal nem tudok mit kezdeni.
Szívem szerint megmondanám, hogy ha látni akarod őket akkor jössz, ha nem akkor otthon maradsz.
de... nem tudom megtenni, mert a fiúk belepusztulnak a hiányába, és ilyenkor megy telefonon meg neten az érzelmi zsarolás. A 16 éves fiam a múltkor azon sírt, hogy mi lesz ha az apjával történik valami, ő meg nincs mellette. Csak a teljes megvonás lenne félmegoldás, azt meg nem tehetem meg, mert a kapcsolattartáshoz joga van. Még így is, hogy csak a hü..ég dől belőle. Komolyan sírva fakadok.
válasza:Nem is tudom. Az én helyzetem nem egészen igen de a lelki része hasonló.Apám érzelmileg zsarolt minket és ezt öcsém szívta meg.Anyám persze átengedi öcsémet,de nem erőlteti a találkozást(nem is kell)amióta nincs közelebbi kapcsolat öcsém és apám között a testvérem teljesen kezd normalizálódni.Érzelmileg nem olyan labilis,végre kezd érdeklődni a világ iránt és nem csak önmagában van befordulva a szobájában.
Szóval helyedben inkább hagynám hadd szenvedjenek és ha szívózik a férjed lobogtatod előtte a papírt,hogy joga van meglátogatni őket ez csak rajta múlik.
Ha pedig a gyereked hisztizik akkor megmagyarázod neki,hogy az apja felnőtt ember tud magára vigyázni és ha mellette is lenne nem érne az apja sokat vele.Ráadásul nem a gyereknek a feladata a szülőre vigyázni.
Hosszú távon nagyon jól fog hatni a gyerekre persze hogy van rosszabb korszak(amikor leválik végre az apjáról amolyan gyász időszak) de ezen is túl kell esni és ha nem vagy képes kiállni a gyerekeidért mert sajnálod őket akkor inkább ne is kérj itt segítséget.
"ha nem vagy képes kiállni a gyerekeidért mert sajnálod őket akkor inkább ne is kérj itt segítséget."
Köszönöm a választ, a példán keresztül legalább a menetét el tudom képzelni a folyamatnak. Azonban a fent bemásolt mondatodat nem igazán értem
Fejtsd ki egy kicsit légy szíves.
válasza:úgy értem,hogy elkezdesz egy leválási folyamatot ami persze kicsit megsebzi a gyerek lelkét,erre te megsajnálod,hogy jaj szegény hiányolja az apját és engedsz az apai zsarolásnak amivel még jobban felborítod a gyerek lelkét,mert mire végre kijutna a helyzetből visszadobod.
Vagy csináld végig a dolgot rendesen és nem kell sajnálni, mert ez egy amolyan gyász időszak(amikor valaki kilép az életedből akkor is megvisel ha utáltad)és normális hogy valahogy lereagálja,vagy ne is kérj itt segítséget, mert bármit fogunk mondani te a döntő pillanatban mindig el fogsz gyengülni és akkor semmit nem ért az egész, akkor meg mi értelme itt koptatni a billentyűket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!