Szerintetek ez jó megoldás lenne a házimunkára neveléshez?

Nálam bevált.

17 éves a fiam, egész kicsi kora óta igyekszünk úgy nevelni, hogy legyen fogalma arról, mibe kerül valójában az a játék, amire vágyik. Szerencsére én itthon dolgozom, így a gyerek tényleg szembesül a munkával töltött időmmel. A párom, pont mikor kicsi volt, évekig vidékezett, hétfőn ment, pénteken jött. Már oviban fel tudta, fogni, ha azt mondtuk, hogy egy bizonyos játékért anya és apa hány napot dolgozik. 8 éves kora óta már nincsenek irreálisan drága, és értelmetlen vágyai. Ha mégis valami drágább dolog tetszik meg neki, az jobbára nem értelmetlen. Pl.: új számítógép. 11 évesen közölte, hogy a régi nagyon szar, (ami igaz is volt) és szeretne egy újat. Tudja, hogy drága, ezért mostantól minden pénzét összerakja, és kifizeti az újnak a felét. Ez egy korrekt ajánlat volt, persze nem használtam el a pénzét, de ő azóta is ilyen. Most 17 éves, jogsit szeretne. Régóta tervezi, nyáron egy hónapot dolgozott vendéglátásban érte. Nekem csak a maradékot kell kifizetnem. Valószínű, most sem fogok a pénzéhez nyúlni, viszont látom, hogy a valamit valamiért sikeres módszernek bizonyult. Legalábbis nálunk igen.

Minket is a házimunkába fizetség nélküli, kötelezően elvégzendőként vontak be. Nővéremmel együtt a főzés-mosogatás-takarítás-mosás, ahogy nőttünk. A fiú-tesók a tüzrevaló bekészítés (szén-tüzifa, később olajkályha feltöltés), fát-gyujtóst hasigatni, kertet ásni, fákat meteszeni, hasonlókat.

Nyáron viszont "elmehettünk" egy bizonyos kor után 1-1 hónapra munkát vállalni, és az ottani kerestünket arra költöttük, amire akartuk!