Akik azt gondolják, hogy a béranyaság egy felvállalható intézmény illetve megoldás adott helyzetekre, azok mit gondolnak úgy általában az anyaságról?
Legtöbbször persze a meleg pasik esetében fordul elő, hogy így szeretnének szülővé válni, de elő fordul sok más esetben, szerencsére egyenlőre még inkább csak külföldön.
Én igazából a béranyaságot elvállaló nőt nem értem. Szerintem az anyaság és az anya-gyerek kapcsolat az egyik legszentebb dolog a világon. Hogyan lehet megválni akár pénzért, akár más haszonért, akár valaki két szép szeméért attól a gyermektől, aki 9 hónapig bennem fejlődött, és utána rám volt utalva a táplálás miatt, meg érzelmileg is rám lett volna utalva?
Ha én kapom a gyermeket, akkor hogyan dolgozom fel azt, hogy elvettem egy nő gyermekét, illetve a gyermektől az anyját, akármit is adtam cserébe, illetve ha tudom, hogy ebben előre megegyeztünk?
És mit fog gondolni maga a gyermek akár a szülő anyjáról, akár a nevelőszüleiről, amikor ezt felnőttként megtudja, illetve felfogja?
Azt is szörnyűnek érzem, ha egy nő tudatosan és előre megfontoltan férfi nélkül vállal gyereket és csak egy spermadonort keres, de ebben az esetben legalább azzal marad a gyerek, aki kihordta és megszülte, tehát az anyjával.
Azt a helyzetet sem tartom jobbnak, amikor a petesejtet is egy másik nő adja, tehát jogilag nem a saját gyermekét adja el a nő.
Egy 27 éves meleg pasi
A lombik program során több megtermékenyített petesejt lesz, mint amennyit beültetnek. Az én hitem és sokak felfogása szerint ezek mind teljes értékű emberi lények, akkor is, ha ezt akkor még nehéz látni. A be nem ültetett gyerekek sorsa az, hogy lehúzzák őket a wc-n. Ez a baj a lombik programmal.
Én a hitemből és vallásomból kiindulva állok ezekhez a kérdésekhez, de ez nem jelenti azt, hogy erről csak a vallásos emberekkel beszélgethetek. A katolikus teológusok véleményét ismerem.
Az abortusszal kapcsolat elég határozottan gondolom azt, hogy az gyilkosság.
Aki nem ért ebben egyet velem, az ismerje meg egy lány történetét, aki túlélte a saját abortuszát:
A "be nem ültetett gyerekek"... Tudod... aki sok sok éve próbálkozik teherbeeséssel mindhiába, az nem úgy fog gondolni egy beültetésre váró embrióra, mint egy gyerekre, hiszen a laboratóriumi körülmények ehhez abszolút nem elegendőek. Mivel benne vagyok a dologban, így több ismerősömön és magamon is látom azt, hogy nagyon kevés a sikeres lombik program és sajnos a sikeres is csak sokadszorra jön össze, pedig ott van annak az 1-2-3 embriónak minden lehetősége arra, hogy kisember fejlődjön belőle. Már rég belerokkantam volna lelkileg, ha úgy gondolnék a tizen x levett petesejtemre, mint potenciális gyermekekre. Az orvosok törekednek arra, hogy a legéletképesebb embriót ültessék be és ha ő sem marad meg, akkor a többi?
Én amondó vagyok, amikor egy nő úgy nő fel, hogy világ életében szeretett volna saját gyermeket, aztán amikor eljön a megfelelő pillanat és szembesül vele, hogy nem lehet, az eszméletlenül megviseli nem csak az adott személyt, az egész családot. Az örökbefogadásoknál sorban állnak a párok, akik pici babát, vagy 2 éven aluli gyermeket szeretnének. Ha egy icipici esélyünk is van arra, hogy legyen sajátunk, akár béranyaságon keresztül, akár mesterséges megtermékenyítéssel, miért fáj az neked, vagy bárki másnak, hogy igen is kihasználjuk? Én még bízom a lombikban, de tudod, ha legális lenne a béranyaság és ez lenne az utolsó mentsváram, én bizony igénybe venném ezt a "szolgáltatást" és bizony nem tudnék elég hálás lenni annak a nőnek, aki 9 hónapig a szíve alatt hordta a gyermekemet.
Más ezt úgy látni, ha nem vagy benne és nem is szeretnél benne lenni és más ezt úgy megélni, hogy mindennél nagyobb vágyad egy kisbaba, aki nagyon nem akar összejönni. Minden áldott reggel úgy ébredek fel, hogy talán fel kellene adni, a mi sorsunk az, hogy ne legyen közös gyerekünk, de aztán minden este úgy fekszek le, hogy adja az isten, hogy legközelebb összejöjjön! Ezt nem kívánom senkinek!
Soha nem volt abortuszom és nem is vagyok abortusz párti, de arra sem gondoltam soha, hogy amikor elérkezettnek látjuk az időt, akkor a kezembe nyomnak egy papírt, hogy természetes úton sosem fog összejönni...
Én sem szedek szét senkit, csak elmondom a véleményem. A jelenlegi világunk rohamosan halad a halál kultúrája felé. Ezt egy katolikus ember nem nézheti ölbe tett kézzel.
A beültetésre váró vagy nem váró embrió pedig nem attól lesz vagy nem lesz ember, hogy mások mit gondolnak róla. Az embrió minden korban ember, tehát elpusztítása gyilkosság, és ez nem vélemény kérdése.
A teremtés nem játék. A teremtés az Isten dolga. Ne akarjunk Istent játszani.
Igen, eltértünk az eredeti témától, de egy folyamaton jutottunk el idáig, mert a témák összefüggenek. Az eredeti témában is ugyanaz a lényeg: a saját érzéseimet, vágyaimat, elképzeléseimet akarom minden áron megvalósítani, vagy alkalmazkodom a gyermek érdekeihez illetve a Teremtett világ rendjéhez.
Meleg pasiként tudom, hogy ilyen felfogással nagyon sok vélt vagy valós jogról kell lemondanom. De a videón látható abortusz túlélő lány szavait megerősítve mondom, hogy ha Isten szeret, akkor minden élet élhető, és meg tudom erősíteni, hogy Ő biztosan mindenkit szeret.
Ne játszunk Istent, mert úgysem fog sikerülni, és nagyon csúnyán járhatunk miatta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!